A szekszepilről





(2006.06.08.)


Általános törekvésként tapasztaltam az ötvenesek és idősebbek hölgyek között, hogy megpróbálják "rendbe-hozni" a kinézetüket, fiatalos külsőt csináltatnak maguknak, új hajszínt választanak, divatos cuccokban járnak, mert úgy vélik, hogy csak így tudnak versenyben maradni. És amikor látják, hogy a kiszemelt férfi mégis inkább a pipik közül választ, kétségbeesnek. Pedig csak önmagukat okolhatják. Rossz pályán indultak, rossz versenyszámba neveztek be, rossz célközönséget választottak maguknak.

Aki prostituáltnak öltözik, az ne csodálkozzék, hogy annak is nézik. Aki a kocsmai vagányok körében akar a végzet asszonya lenni, az ne lepődjön meg, ha a szerelmi viadalban elveszíti néhány fogát, esetleg az orra törik.

Akinek már nem olyan csábító a teste, az jobban teszi, ha körülnéz, és egyéb értékeket keres magában. És olyan versenyszámban indul, ahol ő lehet fölényben. Van ilyen versenyszám.

Utazom a villamoson, hallgatom a mai fiatal lányok beszélgetését. Rémálom. Komolyan. Tele obszcén kötőszavakkal, gondolatok helyett üres fecsegés, a bulvársajtó visszaböfögött szenzációi. A témák: ki melyik fiúnak mennyit enged meg, a többi csaj mekkora kurva, hogy lehet valakinek feszesebb a "segge" (legalább feneket mondanának!), esetleg - de ez már valósággal "értelmiségi" színvonal - melyik zenekarnak milyen volt a koncertje. Normális magunk korabeli férfi nem is kezd ilyen agyatlan nőkkel, akármennyire szexisek is. Látszólag.

Mert a mi korunkban a szekszepil már nem a közszemlére tett mell, a tangabugyival feszesre húzott popsi, a vörösre festett haj vagy a kihúzott szemöldök, hanem a bölcsesség, a tapasztalat, a megértés, a választékos stílus. A fiatal generációknál pedig éppen ezekben van hiány.

A festetlen, de értelmesen csillogó, melegséget árasztó szemek vonzák az értelmes férfit. A szemfesték (szempillán, szemöldökön, szemhéjon) taszító. Ahogy taszító a sok és drága ékszer, csecsebecse is. A divatos ruhákakat szándékosan úgy tervezik, hogy amikor kimennek a divatból, váljanak nevetségessé. Bárkivel fogadok, hogy a jelenlegi hosszú, hegyes orrú cipők három-négy éven belül közröhej tárgyává válnak. De ha a cipő nevetséges, vajon nem nevetséges-e az az ötvenéves nő, aki sok pénzt költ az ilyen, gyorsan avuló és neki magának semmilyen hasznot nem hozó tárgyakra?

A mi társaságunkban is azok vannak többségben, akik elsősorban jól akarnak kinézni. Időről időre hallani ugyan a sirámot: a diplomás nőkkel az a baj, hogy túl okosak - de én ezt nem tudom megerősíteni. Kevés az a nő, aki elég nyitott ahhoz, hogy a szokásos női témákon (esetleg a legszűkebb szakterületén) túl is érdeklődjék a világ dolgai iránt. Húsz éves korukban valószínűleg nyitottabbak voltak, mint ma. Pedig a nyitottság lehetne az egyik legnagyobb előnyünk.

Elsősorban a nőkre gondolok, a férfiak talán természetüknél fogva kalandvágyóbbak, és ebből idősebb korban is megmarad annyi, hogy legalább a beszélgetés szintjén mindent meg tudnak fontolni. De a férfiak között is vannak bezárulós típusok. Az egyik listán volt egy perpatvar (igaz, több mint egy éve), amikor egy férfi tiltakozott a "hímnemű" szó ellen, egy nő pedig a "csajok" ellen (mondván, őket "hölgyeknek" illik nevezni). Egyik sem a diplomásokhoz méltó hozzáállás. És hányszor olvastam már különböző listákon, hogy ezt vagy azt "kikérik maguknak"! Az értelmes ember nem kér ki magának semmit, hanem türelmesen magyaráz vagy csak megértően mosolyog. A világot nyitott szemmel figyeli, sokat tud, sokat tapasztalt, és mindennek érti, megérti a mikéntjét és a mozgatórugóját.

Visszakanyarodva a párkeresésre, azt javaslom, hogy mielőtt beszerezzük a költséges kellékeket és sportszereket, előbb fontoljuk meg, milyen pályán, milyen versenyszámban arathatunk babért, és ki lehet a célközönségünk. Karikírozva: lányok (bocsánat, hölgyek), ha értelmes partnereket akartok találni, akkor ne kifestve-kikenve járkáljatok a focipályák környékén, a kocsmákban vagy a Sziget-fesztiválon. És fiúk, ha értelmes nőket kerestek, ne parókát viseljetek, ne kondi-klubbokban gyúrjatok, ne a bárokat látogassátok.

Ami engem illet, a legtöbb értelmes partneremmel könyvtárban futottam össze. Ehhez például mit szóltok?

:)

MG


------------------------------------------------------


Nos Gábor, én azt szólom hozzá, hogy nyílván a könyvtárban tartozódtál a legtöbbet... :))

Általában azt tartjuk értelmesnek, aki hasonlóan gondolkodik a világ dolgairól, és azt ostobának, aki más véleményen van. Többnyire azt tartjuk vonzónak aki valamilyen módon érdeklődést mutat felénk. Hát ilyen az ember.

Üdv.: Laci



--------------------------------------------------------



Laci, az állításaiddal nem értek egyet.

Értelmesnek azt az embert tartom, aki - legyen bár szemlélete vagy véleménye az enyémtől különböző - meg tudja indokolni, ill. velem is megértetni: mit, miért, hogyan.

Számomra az vonzó, akinek társaságára akár testi, akár szellemi vagy lelki "szépsége" miatt vágyom - nem pedig, aki hízelkedő.

Rózsa


-----------------------------------------------------


Laci, azon kívül, hogy megmosolyogtattál a kedves riposzttal, meghajlok bölcsességed előtt.

V.


--------------------------------------------------------

Kedves Rózsa!

Köszönöm hogy a félig tréfásnak, félig elgondolkodtatónak szánt írásomat elolvastad, és reagáltál rá. De én az "általában" szóval érzékeltettem, hogy nem mindenkire vonatkozó alaptörvényt véstem gránitba. Így aztán két különböző dologról írtunk: Te önmagadról, én pedig általában az emberekről.

Amúgy ugyanazon ember lelkében adott a lehetőség, hogy egyszer kőkemény logikáját csillogtassa büszkén, vagy használja célt érő harci szekérként, máskor pedig önfeledt hevülettel, szétdobálva annak korlátait vesse bele magát ösztönei forrón zubogó habjaiba. Vélhetően a két dolog jó arányú, megfelelő ütemű váltakozása a kívánatos.

Még valami: egyrészt joggal írsz kissé elitélően a hízelgésről, lehet hogy konkrét okod is van így érezni, de a cica, a gyerek, vagy akár a felnőtt hízelkedése gyakran csak ez az üzenet: "én szeretlek téged, ugye te is szeretsz engem, kérlek mutassad ki, éreztesd velem, drágám!"

Egyébként Gábor cicoma-ellenességével sem értek teljesen egyet. Egy mértéktartóan kihúzott szemöldök, aláfestett szemhéj, kissé felvastagított szemöldök, árnyalatnyi rúzs az ajakon (stb.) üzenete ez lehet például: "tudom, már nem vagyok húsz éves, de úgy szeretnék tetszeni neked, olyan jó lenne, ha sikerülne, ugye, még meg lehet látni bennem a nőt?! Úgy szeretném látni a szemedben a vágyat." Azt hiszem, ez egy szerethető viselkedés. Már csak azért se szóljuk le ezt a dolgot, hogy ne bizonytalanítsunk el másokat, ne nyesegessük mások szárnyait, hagyjuk, hogy szorongás nélkül, bátran vállalhassák önmagukat.

Üdv. : Laci
(...)


---------------------------------------------------------


Most már én sem bírom ki hozzászólás nélkül.

Van egy dekoratív munkatársnőm, neki jött egy udvarlója a "natúr nőt szeretnék" mesével. Helyreigazította az agyát: eriggy, kedvesem, az újszülött osztályra, ott vannak natur nők. :)

Egyébként meg izlések és pofonok ugyebár... Nem Gábor az etalon.

Üdvözlettel: Éva


------------------------------------------------------


Szia Éva!

Nem értem, mit jelentett a pasasnál a "Natur nő". Mit jelentett?

Köszönöm a válaszodat előre is. M.



----------------------------------------------


A natúrnő a kozmetikázatlan, sminktelen nőkre értendő.

Üdv: Éva



---------------------------------------------------


A "smink, kozmetika" témában kénytelen vagyok beismerni: amíg szép és fiatal(abb) voltam, nem volt szükségem trükkökre - mostanra meg egyre többre...

Ugyanez vonatkozik az öltözködésre!

Aki időben észreveszi, hogy mire kell ügyelnie, annak sikerül önmagát - ha nem is megőriznie, de legalább egy időre "konzerválnia", és ezáltal a lelke is kevésbé érzi a "változásokat", mintha "kendőzetlenül" kéne önmagával és mindenkivel szembenéznie.

No persze: ha csak magunk vagyunk, mosolyogjunk rá a tükörből visszanéző "natúr" képre, és igyekezzünk vele jó viszonyban lenni, hisz valójában ő vagyunk mi - ebbe lassacskán bele kell nyugodni...

Minél előbb megbarátkozunk vele, annál jobb lesz a kapcsolatunk - nemcsak önmagunkkal, hanem az egész világgal.

Rózsa



------------------------------------------------------


Kedves Laci!

Úgy gondolom, hogy ennyi idősen is, és fiatalabb korban is a legfontosabb, hogy legyünk természetesek, legyünk önmagunk. Ez csupán az én véleményem, úgy is mondhatnám ars poeticám. De azért ne legyünk szürke kis verebek, vagy egerek sem:)) Ami fontos, az úgyis belül van, no de nem lényegtelen a csomagolás sem. De nem mindig a feltűnő és díszes csomagolás rejti a minőségi árut. Ha belül silány, akkor sokkalta nagyobb a csalódás, mint fordított esetben.

Nos ebből a diskurzusból is kitűnik, hogy megoszlanak a vélemények. Ismerek olyan férfit, aki úgy szeret büszkülni párjával, hogy az minél feltűnőbb, minél dekoratívabb legyen, de ismerek olyant is, akinél a természetesség a befutó.

Azt hiszem, itt is, mint más dolgoknál, a mérték a fontos. Nem árt, ha az ember úgy tudja sminkelni magát, hogy alig, vagy egyáltalán ne legyen észrevehető, de valahogy mégis más, mégis kicsit szebbé válik általa.

Magam ezzel úgy vagyok, hogy ha tükörbe nézek, bizony sokszor elborzadok, de van, amikor kifejezetten tetszem magamnak. S ezt már tudom, ennyi idősen szerencsére már bölcsülünk annyira, hogy tudjuk, ez a pillanatnyi lelkiállapotunktól nagyon nagy mértékben függ.

Kifejezetten megszépülök például a szerelemtől, egy csodás szerelmeskedés, főleg a kedvessel, szépítő kúraként hat, míg egy csalódás, szakítás háááát, olyankor jobb, ha a tükröt is elkerüljük.

S bizony, ha végignézzük idősebb embertársainkat, azt láthatjuk, hogy ennyi idősen általában már arcunkon hordjuk megélt gondjaink, örömeink, szenvedéseink lenyomatát, s azt, ahogy a lelkünk "működik". Látok én úton-útfélen széparcú, kedves vonásokkal bíró, millió ránccal barázdált arcú embereket, de olyanokat is, akiken a rosszindulat, a keserűség és egyéb negatív tulajdonságok szoborták nem szimpatikussá a "lélek tükrét".

Akkor mit is tehetünk?

Legyünk természetesek, mindig kifizetődőbb, mint a manír, mint a többnek mutatom magamat, mint ami vagyok.

S a fő kérdés: mit tegyünk, hogy ennyi idősen társra találjunk? Legyünk önmagunk, ne álltassuk a másikat olyasmivel, ami nincs meg bennünk, legyünk őszinték, természetesek.

De ismerve a mai magyar "korfát", nekünk, ennyi idős nőknek bizony nagyon nehéz a helyzetünk, hiszen a férfiak nagy többsége ennyi idősen sajnos már a temetőben van, tehát egy 50-60-as férfire 3-4, sőt talán több nő is jut.

Persze ez csak a férfiaknak kedvez, akik amúgyis mentségül hozzák fel hűtlenkedésükre azt a már közhellyé váló mondást, hogy génjeikbe kódoltan nekik minél több nőt meg kell szerezniük.

No, de nem attól lettünk emberré, hogy ösztönlényünk megnyilvánulásait kordában tudjuk tartani?


Erzsi


-----------------------------------------------------------



Két részletet idézek Weöres Sándor A teljesség felé c. művéből:


"Természetes igények

A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.

A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt vagy alig-él, vagy maga és mások rovására, rejtek-utakon él.

Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar."

...

"Ifjak és vének szépsége

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.

Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában-való, fenséges, nyugodt szépség.

A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri, s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.

S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle; s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta."

...

Azért sem teszek hozzá semmit sem!!

Pali


-------------------------------------------------------------



(2006.07.22.)

Korábban arról írtam, hogy a mi korunkban már a testi szekszepilnél vonzóbbak lehetnek a belső értékek. Nem sokan szóltak hozzá, s akik - nyilvánosan vagy magánban - véleményt nyilvánítottak, azok sem értettek egyet, mondván, egy ötvenes nőnek még inkább szüksége van a kozmetikumokra, mint a fiataloknak. Hogy a lelki tulajdonságok ezt pótolhatnák, azzal senki sem értett egyet.

Jó. Akkor most vizsgáljuk meg a szekszepil testi összetevőit, illetve azt, hogy ezeken mennyit változtathatnak a kozmetikumok.

Azzal kell kezdenem, hogy a testi vonzerő szempontjából a nőket (a férfiakat is, de róluk most nem beszélek) több csoportra lehet osztani. Az első csoportba sorolom azokat, akik természettől fogva szépek - szép arcuk van, fitos az orruk, dús és selymes a hajuk, filigrán termetűek stb. Ezeknek mindegy, hogy festik magukat vagy sem, hiszen a szép arc, a helyes orr akkor is hat, ha festik, akkor is, ha nem.

Egy másik csoportot alkotnak, akiknek az arcvonásai kifejezetten csúnyák, a testük taszító. Ezeken a kozmetikum sem segít. Ha festik magukat, azzal is ezeket, a csúnya vonásaikat emelik ki még jobban, teszik még nyilvánvalóbbá. (Ilyen az, amikor valaki a ritka haját tűzvörösre festeti. Azután már nem lehet nem észrevenni.)

Aztán vannak azok a nők, akik a férfiak szemében zsákmánynak tűnnek. Ezek esetleg nem kifejezetten szépek, de az ékszereik, a járásmódjuk, erotikus viselkedésük sok férfi érdeklődését felkelti, annyira, hogy egyesek csak azért akarják meghódítani őket, hogy ezáltal a többi férfi irigységét kiváltsák. Mint egy drága sportautóval. Na, ezeknek a nőknek nagy szükségük van a kozmetikumokra, hogy a bájaikat karban tartsák, a férfiak érdeklődését el ne veszítsék. Másrészt a férfiak valóban csak zsákmánynak tekintik őket, és ha akad jobb zsákmány is, egy percig sem haboznak otthagyni őket. Ilyenformán tehát ezeknek a nőknek a sorsa nem különösképpen irigylésreméltó, a sikerük látványos, de múlandó, és ha már hozzászoktak a népszerűséghez, annál fájdalmasabb elfogadniuk az öregedést. (És minél makacsabbul ragaszkodnak régi szépségükhöz - ráncfelvarrással, mellműtéttel, háj-eltávolító műtéttel -, annál szánalomra méltóbbak lesznek. Nem tudnak, nem akarnak szépen megöregedni.)

Végül vannak azok a nők, akik sem nem szépek, sem nem csúnyák, és zsákmánynak sem tekinthetők. Ezek is öregednek, a testi vonzerejük naponta fogy. Tapasztalataik ugyan növekednek, bölcsességük elmélyül, ízlésük finomodik, kulturáltságuk szembetűnő lehetne - de a divatok majmolása, a fiatalos külső erőltetése inkább nevetséges hatást kelt. Képzeljünk el egy ötvenötéves asszonyt, két felnőtt gyerekkel - tetoválással a karján, intim ékszerekkel más testtájain.

Látjátok, megpróbáltam, de a testi vonzerő taglalása közben is ugyanoda jutottam: nekünk a belső értékeket, a stílusunk választékosságát ésszerű kultiválni. (Persze, ha van mit. De rajtunk múlik az is, hogy hogyan bánunk ezeknek a belső értékeknek a csíráival. Sokan elfojtják, nem hagyják érvényesülni azokat.)

Akárhonnan is nézzük, ez a "lelki szekszepil" a számunkra a legjobb választás.


:)

MG



--------------------------------------------------------------


Mi a szép? Relatív.

Megtörtént eset. Volt egy lány, akit csunyának láttak általában. Jött egy fiú, aki megismerkedett vele, szerelmes lett a lányba, és bemutatta az édesanyjának. "Fiam, ez a lány nagyon csúnya." "Mama, az én szememmel nézve SZÉP."

Egyébként minden emberben van v a l a m i szép. Ezt kell a másiknak felfedeznie. Régi Illés-zenekar, Serfőző Anikó énekével. A Hogyha egyszer cimü dalban minden benne van, ami ezzel kapcsolatos. A külső mulandó és változó, de a lényeg az nem látható. "Jól csak a szivével lát az ember." (Kisherceg....)

R.


--------------------------------------------------------


Drága Gáborom,

lehetünk mi 40-50-es nők szépek, okosak, természetesek és szexisek - mindhiába!

Alig van korunkbeli szabad, élő férfi...

:(

Rózsa



-----------------------------------------------------------


Draga Rózsa es akit meg erdekel a tema!

Le van ejtve az a keves szabad ferfi is, azt mondom.

Legyunk magunknak szexisek, fittek. Torna utan vegyunk egy kellemes zuhanyt, es huzzuk magunkra azt a csipkes bugyit, csak ugy, a sajat oromunkre! :))

De ennel is fontosabb, hogy legyunk onmagunkkal joban, torekedjunk arra, hogy megtalaljuk lelkunk bekejet. Ha eddig mondjuk bosszantott a ferden allo szemfogam, legjobb megoldas, ha elfogadom magam azzal a foggal egyutt, es ugy dontok, hogy matol ez a szekszepilem! Ha eddig ennyit ertem el az eletben, es megtettem mindent, akkor ne orlodjek ezen a kerdesen.

Ne aggodjunk, ne bosszankodjunk, ne idegeskedjunk foloslegesen, az csak melyiti a rancokat, a problemak megoldasat soha nem az adja meg.

Sokkal inkabb egy beszelgetes, ahonnan az esetek tobbsegeben nyugodt lelekkel allunk fol.

Ha mar magunkkal jol elvagyunk, s akad ne'mi humorunk is, akkor konnyebben elboldogulunk masokkal is.

S ha szeretetet, nyugalmat, bolcsesseget tudunk magunkbol sugarozni, akkor masok is tobb szerettel, elismeressel tekintenek rank!

(Ha tulzottan konnyed hangunak talaltatik a levelem, annak szigoruan Muller Peter Boldogsag c. konyve az oka, ami most kerult a kezembe. Erdemes belelapozni.)

Me'g valami. Arra az emberre szivesebben ranezunk, szebbnek talaljuk, akinek az arca derut sugaroz es kedvesseget. Lehet barmilyen arcvonasa, ha nem szep, "elnezzuk" neki, a szavai, viselkedese rendszerint feledteti azt. Kesobb eszre sem vesszuk mar.


udv. Agi



========================================================


(A férfiak szekszepiljéről )



Mandy Gabor írta:


(...) > Aztán vannak azok a nők, akik a férfiak szemében > zsákmánynak tűnnek. Ezek esetleg nem kifejezetten > szépek, de az ékszereik, a járásmódjuk, erotikus > viselkedésük sok férfi érdeklődését felkelti (...)


És vajon ugyanez a nők szemében a férfiakról? Hű, de kíváncsi lennék a véleményetekre.

H. Éva


------------------------------------------------------



Igen, eddig ehhez a témához nem szóltam hozzá, mert egyrészt nem akartam, hogy túl korán ilyen elágazása legyen a vitának, másrészt csak félig vagyok illetékes. Férfi vagyok ugyan - de nem nagyon töprengek azon, hogy milyen a szekszepilem. Mint ahogy a férfiak többsége sem nagyon töpreng. Ez van - szoktuk mondani, ha ez a kérdés szóba kerül. (Így kerül szóba: "jé, te is kezdesz kopaszodni" meg "ez már sörhas, vagy még csak pocak?")

A mi korunkban (mondjuk, ötven-hatvan körül) szerintem azt a férfit tartják szexisnek, akinek markáns vonásai vannak, vagy nem hullott még ki a haja, vagy annyira kopasz, hogy az már szenvedélyességet sugall, vagy sötét még a haja, vagy teljesen ősz, de ez esetben dús, magas (magasabb, mint az a nő, aki megítéli), a hangja mély, érces, a válla arról tanuskodik, hogy fiatalabb korában rendszeresen edzette a testét, a kézfogása is határozott. (Érdekes, hogy mennyire visszataszító tud lenni egy "puhány" kézszorítás. Nem mintha ebből meg lehetne ítélni az illető jellemét. De talán itt érződik leginkább, hogy egy férfitól a férfiasságot várjuk el.)

A férfias megjelenés mellett számít a magabiztosság (de nem a konokság, és nem annak kisugárzása, hogy mindent ő tud a legjobban), a gyakorlati (főleg műszaki) ügyekben való jártasság. Az utóbbi húsz-harminc évben felértékelődött az empátia és a gyengédség is, de sok nő hangsúlyozza, hogy a gyengédséget nem szabad túlzásba vinni. És azt is sokszor hallottam, hogy "én 100 százalék nőből vagyok, igazi férfit keresek". Meg sokan azt is hozzá teszik: "nem vagyok feminista". (Csak érdekességként: Amerikában olvastam egy cikket, amelyben óva intették az amerikai feminista nőket, hogy Kelet-Európában a feminizmusukat hangoztassák. Cselekedni lehet femnista módon, de nem tanácsos beszélni róla - írta a szerző.)

Ahogy a nők szekszepiljéről szólva említettem néhány típust, a férfiakkal kapcsolatban is szó lehet erről, de a testi vonzerőt itt a férfiasság sokkal inkább befolyásolja, mint a női szépséget a feminin jelleg. Szóval vannak a szép arcú fiúk, akik idősebb korban sem veszítik el a fiús jellegüket (Alain Delon). Vannak a markáns arcú vagányok (Belmondo), aztán azok, akikről sugárzik, hogy nagyon akarnak nőt, és meg is szerzik maguknak (Bessenyei, Depardieu). Az okos, szellemes, de ügyefogyott férfiak lehetnek filmhősök (Woody Allen), de a nőket nem igazán izgatják fel. Még talán a "férfias sárm" az, amit hallani szoktam, főleg az erősen alkoholizáló férfiakkal kapcsolatban, de ez inkább a rámenős stílust, a női vágyak cinikus felhasználását szokta jelenteni a gyakorlatban. (Nemrégen voltam egy társaságban egy ilyen sármos pasival. Bármilyen nővel is beszélt, két percnyi társalgás után már felvetette, persze kedvesen: "na, akkor dugunk?" És ezt tőle senki sem vette zokon!)

Korábban említettem a zsákmánynőt, akivel az egyik férfi a többi előtt akar felvágni. Zsákmányférfiakat nem ismerek. A presztizs-szempont helyett inkább a konkrét jóléti tényezőket lehet hangsúlyozni: egy közepes vonzerővel rendelkező férfi párkereső esélyeit nagyban javítja a jó állás, a rendezett anyagi háttér vagy a férfiak világában betöltött szilárd pozíció (bankár, vállalkozó, vezető politikus, orvos, esetleg - de inkább a skála alsó vége felé - professzor, művész). A sztárok iránti rajongás inkább a süldő lányokra jellemző, az idősebb nőkben ez egyszerű kíváncsisággá szelídül. Míg egy férfi esetleg reprezentálhat az alkalmi partnernőjével (mindig a legkapósabb évjárattal), addig a hölgyek inkább "jó partira" törekednek, de választottuk mellett hosszú távon kitartanak, felveszik annak az életstílusát. (Innen van az, hogy egy "orvos-feleség" és egy "tisztfeleség" nem nagyon érti egymást. Az orvos vagy a katonatiszt itt nem olyan valaki, akivel reprezentálni lehet, hanem olyan, aki egzisztenciát teremt.)

Visszatérve azonban a monomániámhoz: nem hiszem, hogy akár a korombeli férfiak szekszepiljén is javítanának a kozmetikumok, az ékszerek. Legfeljebb az elegáns ruha - de ez is úgy, hogy a legtöbb férfinak nincs érzéke az öltözködéshez, tehát ha elegáns, akkor "cherchez la femme", meg lehet találni azt a nőt, aki öltözteti - nem utolsó sorban a maga örömére és a többi nő kritikáját elkerülendő. Ezért látszik meg a férfin, ha magányos - dehogy a bánatában öltözködik rosszul, hanem mert senki sem segít neki.
. :)

Az öregedő nőkkel kapcsolatban azt írtam, hogy az értelmes tekintet és választékos stílus a leghatásosabb szekszepil. A férfiaknál ezt úgy módosítom, hogy a bölcsesség és a kulturáltság fontos, de semmiképp sem ronthatja le a férfias megjelenést. Mert úgy tapasztaltam, hogy a nőknek minden korosztályban ez számít a legtöbbet. Az OTVENESEK-en is elhangzott már, hogy "mi nők, vonzódunk a rosszfiúkhoz". Nem hiszem, hogy sok férfi vonzódna - ebben a korban, és komoly kapcsolat reményében - a rosszlányokhoz.

Mindezeket a tévedés kockázatával mondom. Érdekel, Ti hogyan látjátok ezt a dolgot.

MG


------------------------------------------------



A mi, és más korosztályok férfiait is két csoportba lehet osztani.

1. csoport: van egy bemutatkozási és egyben első idős forgatókönyvük.

2. csoport: nincs különböző forgatókönyvük, még az idő múlásával se.

Az első csoportba tartozók nehéz helyzetbe hozzák ellenkező nemű partnereiket, mert nehéz rájönni igazi énjükre.

A második csoport még akkor is vonzó, ha tulajdonképpen nem vonzó. Mert lehet, hogy nem szimpatikus valamelyik tulajdonságuk, de attól pl. még nagyon kellemes találkozni velük egy társaságban. Nem is beszélve arról, ha szimpatikus az, amit mutatnak...


H. Éva


----------------------------------------------------------


Gábor és Mindenki!

A mi korosztályunk férfiúi a "férfias"-ságot tekintve két csoportba sorolhatóak: 1./ igazi férfiak 2./ már nem...

És mielőtt bárki félreértene: a besorolást nem a szexuális teljesítőképesség határozza meg - hanem majdhogynem ellenkezőleg!

Ugyanis: Azok a férfiak, akik méltósággal viselik az öregedéssel járó változásokat, és meg tudják őrizni büszkeségüket, önbecsülésüket, humorukat és egyre bölcsebbé váló egyéniségüket, sokkalta vonzóbbak az egészséges lelkű (hasonló életkorban lévő, hasonló problémákkal küzdő) nők számára, mint "amazok", akik éppen szexuális potenciájuk révén érzik magukat egyre-egyre "különbeknek" társaiknál - és ez a szemyélyiségüket olymértékben torzítja (hivalkodóvá/pökhendivé, nevetségesen kapcsolat-halmozó vén kujonná/pojácává válnak), hogy éppen ezáltal veszítik el a férfias vonzerejüket, merthogy pöffeszkedő pávákká lesznek, és nem képesek normális, emberi kapcsolatra...


Rózsa


Free Web Hosting