Halmozott hátrányok, avagy irány Kína
(Vita a HIVUNK-on, 2004. augusztus)
A vonaton láttam egy középkorú hölgyet, aki
maga előtt tuszkolt egy járógépet (keretes
mankószerűség). Azonnal ugrottam, hogy helyet
keressek neki, ő azonban leintett: dohányzó
fülkében kellene.
Akkor gondoltam arra, hogy a hölgynek nagyobb csapás a dohányzás, mint a járáshiba, hiszen az utóbbival percek alatt talált volna helyet magának, így pedig végig kellett araszolnia a vasuti kocsi felén, hogy szenvedélyének is hódolhasson.
Vannak egyéb példáim is: egy másik hölgy, aki egész nyaralását elrontotta az egy meghatározott Leó jégkrém keresésével, amit egy hét alatt sehol sem talált. Vagy egy másik, aki mindenáron sós mogyorót akart enni a vonaton, és a kekszet el sem fogadta.
Ezekben az esetekben mi magunk halmozzuk a hátrányainkat, pedig sokkal könnyebben tudnánk élni nélkülük. Persze, tudom, hogy saját vágyaink féken tartása nem könnyű dolog. De meg kell próbálni, mert ezek nagyrészt tőlünk függnek.
Ha egy nő túl "igényes" a párválasztásban (az idézőjel a felszínes, nem igazán indokolt igényeket jelzi), akkor saját esélyeit rontja.
Van egy másik lehetőség. Ha egész Magyarországon nem akad olyan független férfi, aki számításba jöhet, akkor ki kell bővíteni a célpopulációt. Keressünk férjnek valót az Európai Unióban. Vagy ... Kínában. Nem vicc, Kínában kb. 600 millió férfi vár a hívásra. (Nem tudom, hogy közülük hányan facérok, de talán nem tévedünk, ha 100 millió facér kínaival számolunk.)
Már vannak olyan társkereső szolgáltatások, amelyek segítenek kiválasztani a megfelelőt. Itt van például egy angol nyelvű:
http://linkstochina.com/dating/gentlemen_1.html .
Igaz, ezekért a szolgáltatásokért többnyire fizetni is kell. De hát csak megéri egy echte kínai férfi egy hastánctanfolyam árát...!
:)
MG
---------------------------------------------------------
> Ezekben az esetekben mi magunk halmozzuk a hátrányainkat, > pedig sokkal könnyebben tudnánk élni nélkülük. Persze, > tudom, hogy saját vágyaink féken tartása nem könnyű > dolog. De meg kell próbálni, mert ezek nagyrészt > tőlünk függnek.
"Minél kevesebb szükségletem van, annál szabadabb vagyok. Szükségleteim korlátozásával gyakorlatozom."
(Konrád György)
Üdv: Pali.
---------------------------------------------------------
-Ragaszkodas ahhoz a bizonyoshoz:
Ha minden mindegy lenne, letezne-e boldogsag?
-Igenyekrol:
Ismet hirdethetem a tanaimat:
igenyek egeszen addig leteznek, mig nem jo" a NAGY szerelem. Nagyon egyszeru a dolgom, ha barkit szeretnek, hogy az enyem legyen, csak azt kell elerni, hogy szerelmes legyen belem, mast nem is kell tenni.
-Hol az igazi?:
Ahol eltalal az a franya Cupido-nyil.
A gondolkodast meg kell hagyni a befolyasolhato dolgokra. Igy talan meg az is belefer, hogy kigondolni, hol van esely talalkozni azzal a nyilazo kis pufokkal.
LZs
---------------------------------------------------------
> Ha egy nő túl "igényes" a párválasztásban (az idézőjel a felszínes, nem igazán indokolt igényeket jelzi), akkor saját esélyeit rontja.
Meg tudnád mondani, mi a felszínes, nem igazán indokolt igény? Sorolj fel néhányat, ha megkérhetlek. Talán az, hogy ne legyen analfabéta? Legyen humorézéke? Szeresse a komolyzenét? Ismerje a világirodalom remekeit? Mert van, akinél ezek nem lényegtelenek. Azt is elárulom, mi jutott eszembe: Te azt hiszed, egy nő nem akar mást élettársától (férj vagy sem, mindegy), mint ágyba bújni vele. Ha nem így volna, nem ajánlgatnál kínaiakat, akikkel ugyebár jól el lehet beszélgetni este, a kályha mellett.
Ami leveledben ezután jön, azt (rossz v. jó?) viccnek tekintem. Elképzelem, amint a kis Juliska Jászanyámhónaljáról nekivág Kínának, hogy férjet keressen magának... Vagy a Kőbánya-Alsón élő Zsuzsi néni hozzáfog angolul tanulni, hogy a linkstochina... honlapon szemelgessen. Vannak még további ilyen remek ötleteid? Sietve közöld őket, nehogy úgy járj, mint a rabbi a libákkal.
Szeretettel üdvözöl
Bandi
---------------------------------------------------------
Kedves Bandi! Persze, hogy meg tudnám mondani. Például hogy a párom füle (válla, nyaka, melle stb.) ideális legyen, a férfi pár centivel se legyen alacsonyabb, a nőt érdekelje az autósport, a férfinak ne kelljen megmondani, hogy mi a következő teendő a háztartásban stb. Ezek az igények nem igazán indokoltak - például egy családszerető férfi vagy egy zene- és művészetek iránt érdeklődő nő esetében. Mégis sokan egy személyben akarják viszontlátni álmaik ideálját, és egész életüket tönkreteszik azzal, hogy mindenkiben csalódnak.
> Azt is elárulom, mi jutott eszembe: Te azt hiszed, egy nő nem akar mást élettársától (férj vagy sem, mindegy), mint ágyba bújni vele. Ha nem így volna, nem ajánlgatnál kínaiakat, akikkel ugyebár jól el lehet beszélgetni este, a kályha mellett.
Sok nemzetiségileg vegyes házasságot láttam, és az a véleményem, hogy a szeretet a lényeg. A véget nem érő beszélgetés ugyan nagyon jó, de néha nem árt egy csendes ölelés. Azonkívül vannak közvetítő nyelvek, mint pl. az angol, a német vagy az orosz, a nyelvi akadály tehát leküzdhető.
> Ami leveledben ezután jön, azt (rossz v. jó?) viccnek tekintem. Elképzelem, amint a kis Juliska Jászanyámhónaljáról nekivág Kínának, hogy férjet keressen magának... Vagy a Kőbánya-Alsón élő Zsuzsi néni hozzáfog angolul tanulni, hogy a linkstochina... honlapon szemelgessen. Vannak még további ilyen remek ötleteid? Sietve közöld őket, nehogy úgy járj, mint a rabbi a libákkal.
Igen, a mosoly-jel is mutatta, hogy viccnek szántam. Még ha azt is írtam, hogy "nem vicc". Mert azért a 100 millió kínai férfi azért elgondolkodtató, nem? És nem kell, hogy Juliska nekivágjon Kínának, hiszen az Interneten ők magukat ajánlják. (Nem gondolod, hogy sok kínai szeretne Európába nősülni?)
Zsuzsi néni pedig jól teszi, ha elkezdi az angoltanulást, mielőtt az unokája beleszeret egy Brit Guayanából jött fekete férfiba. (Konkrétan tudok egy hasonló esetről: a lány együtt tanított angolt egy amerikai fiatalemberrel, és amikor kezdett komolyra fordulni a dolog, a mama azonnal beiratkozott egy tanfolyamra - hogy értse, mit beszélnek a fiatalok...!)
:)
MG
---------------------------------------------------------
Ha valaki szenvedélyesen vágyódna egy kínai partner iránt, már nem is kell Kinába utaznia, elég, ha a Kőbányai piacra kilátogat és annyit mond: nyihaó! Legfeljebb megkérdezik tőle, hogy egy darab, vagy sok kell....
:-)
pm
---------------------------------------------------------
Tudjátok, van az éremnek másik oldala is... amikor nincs választási lehetőség, ámde az is lehet, a kinaiból soha nem választanék.
My
---------------------------------------------------------
A hús-vér kínai partnerről:
Legutóbb az Orczy-kertben egy vietnami-magyar vegyes házaspár mellett ültem. Szóba került ez a téma, és azt mondta a magyar hölgy, hogy az ázsiaiak zárkózottak, jobban szeretnek egymás között lenni (persze: a Chinatown!). De azért elkérte a névjegykártyámat. Ha lesz jelentkező, beindítom házasságközvetítő irodámat. (A neve lehetne "Hétnejű Sárkány", "Vörös Házisárkány" - vagy valami ilyesmi.)
:)
MG
---------------------------------------------------------
- Az igényekről témához: igaz, nagyon "egyyszerű" a dolog, de az odáig vezető út a nehéz, mert nem mindig tudja az ember, hogy mit kell tenni. Ha önmagát adja, nem biztos célravezető, kevés ember (férfi) veszi észre a belső értékeket, illetve tartja fontosabbnak a külsőségeknél..
- A ragaszkodásról: egyik ismerősöm még Kíínában is rántott húst kért ebédre, annyira ragaszkodott a hazai táplálékhoz. Ha túl sok mindenhez ragaszkodik az ember (tárgyak, stb.) megnehezíti a saját életét, ugyanis egyre több dologtól függ...
pm
---------------------------------------------------------
Persze, ironia volt, egyetertek, ez a legnagyobb problema, de nagyon nem tudunk tenni, hogy szerelmesek legyunk, legyenek belenk.
LZs
---------------------------------------------------------
Hozzászólás az igényeket illetően:
Ez egy nagy-nagy lavírozás. Az embernek saját magának kell meghatároznia, hogy mi az a nagyon komoly igénye, amiről csak ideig- óráig tud lemondani. És mi az, ami valóban hanyagolható. Ha valaki belső énje egy darabjáról mond le, akkor az úgyis kudarcba fullad, és sok-sok konfliktushoz vezet.
Egy példa: ha egy ember a társa ösztökélésére hagy fel dohányzással, az boldogtalanná teszi, nem sokára visszaszokik rá, a társát pedig elhagyja. De ha valaki mindezt belső késztetésből teszi (aminek mozgató rugója lehet a társ füst iránti nem tetszése is, csak a hangsúly a saját belső elhatározásan van), akkor áldozata kapcsolatuk megerősítője is egyben.
Hk.
---------------------------------------------------------
Ezt írtad:
Ha túl sok mindenhez ragaszkodik az ember (tárgyak, stb.) megnehezíti a saját életét, ugyanis egyre több dologtól függ...
A legjobb tehát, ha az ember semmihez sem ragaszkodik. Az élethez sem. Ez a legjobb megoldás: többé nem kell senki és semmi!
Üdvözlettel
Bandi
---------------------------------------------------------
Még a ragaszkodásról:
Mikor elkuldtem errol a velemenyem, rogton felremlett a paradoxon, Gabornak is igaza van.
Persze, az a lenyeg, hogy megtalalja az ember, mihez jo, ha ragaszkodik, es mi az, amit elhagyhat, mert mas is jo. Ez egyenenkent valtozik. Ettol is vagyunk olyan egyediek. Kell a ragaszkodas, mert a kivansag teljesulese boldogit. Igaz, hogy a hianyerzet meg boldogtalanit. De ez az elet.
> A legjobb tehát, ha az ember semmihez sem ragaszkodik. Az élethez sem. Ez a legjobb megoldás: többé nem kell senki és semmi!
De az is igaz, nem kellene mar orizni azokat a papirfecniket, amikhez 13 eves koromban hozzaert a platoi szerelmem:)
LZs
---------------------------------------------------------
Sajnos, minél több előnye van valakinek, annál hátrányosabb helyzetbe kerül a pártalálásban...
:( :)
r.
---------------------------------------------------------
Tökéletesen igazad van!
Üdvözlettel
Bandi
---------------------------------------------------------
Valaki azt szokta nekem mondani:
Na és aztán? Mire mész a sok eszeddel?!
r.
---------------------------------------------------------
Kedves Bandi! A semmi és a minden között akad egy s más, remélem, evvel egyet tudsz érteni. Ezen belül mindenki vérmérséklete, igénye, akarata, stb. szerint élheti az életét....
üdv. pm
---------------------------------------------------------
Persze az is lehet, hogy az illetőnek nincs is olyan sok előnye (legalább is az ellenkező neműek szemében nincs), de ő ezzel magyarázza a kudarcait.
Egy példa: egy hölgy azzal dicsekedett a hirdetésében, hogy "rendkivül pedáns". Ritka az a férfi, akire ez az "előny" pozitív hatással lenne.
Különösen nőkre jellemző, hogy kialakítanak magukban egy olyan képet, miszerint túl jók, túl intelligensek, túl kifinomult az ízlésük, és ezért nem találnak párt. Ez természetesen előfordulhat, de tapasztalatom szerint inkább az az igazság, hogy sok ilyen nő már eleve lenéz a férfiakra - akik egyébként igazi és melegszívű társuk lehetne. Megint egy példa: Andrássy Katinka az első világháború idején meglátogatta Károlyi Mihályt a fronton, és elborzadt, látva, hogy annak piszkos a körme. Aztán mégis milyen jó társak lettek - itthon is, az emigrációban is.
A férfiaknál is előfordul, hogy értelmetleismerősöm azzal utasított el egy érdeklődő lányt, hogy "tök hülye, még integrálni sem tud".
:)
MG
---------------------------------------------------------
Nem akarok személyeskedni, jogom sincs, csak nem állom meg szó nélkül, hogy ezért döbbentem meg, hogy van, akinél a diploma ismerkedési feltétel :-))
Amúgy meg olvasva leveleiteket a hátrányokról, szöget ütött a fejembe, hogy lehet, hogy azért tart a házasságom már 19 éve, mert nagyon csúnya és buta vagyok? ;-DDD
Ági
---------------------------------------------------------
Kedves Ági,
Voltaképpen igazad is van, meg nem is. Lehet valaki nagyon értelmes, fogékony, szórakoztató diploma nélkül is. Egyetemet végzett sógornőm beleszeretett egy gépkocsivezetőbe, és hozzá is ment. Volt nagy felzúdulás a családjában. Aztán megszokták, lépésről lépésre magasabb beosztásba került, tanult stb. Boldogan élnek.
De az spontán megismerkedés volt. Ha nincs előzmény, nincsenek kellemes benyomások, igen kínos helyzetek alakulhatnak ki egy primitív, műveletlen, amolyan nem egészen szelid motorossal. Ismered a mondást: guba gubához, suba subához. És ez még nem avult el.
Üdvözlettel
Endre
---------------------------------------------------------
Kedves Endre!
(...)
Nem úgy gondolom, hogy primitív, műveletlen emberrel ismerkedjen bárki! Azellen tiltakozom kézzel lábbal, hogy a műveltség megítélését diplomához kösse! Túl sok nagyon művelt diplomátlan és bunkó diplomással találkoztam már ahhoz, hogy a végzettség alapján osztályozzam az embereket.
(...)
Ági
---------------------------------------------------------
Kedves Gábor,
a megjegyzéseid megerősítenek abban a hitemben, amely már korábban meggyökeresedett bennem: Te haragszol a nőkre, megbántott valaki, és ezért az egész női nemet hibáztatod, lenézed. Lehet, hogy véletlenül csupa hülye nővel volt dolgod, ez eléggé kínos, de nekem merőben mások a tapasztalataim. Általában a nők sokkal megértőbbek, alkalmazkodóbbak, türelmesebbek, mint a férfiak.
Jellemző a nőkhöz való viszonyodra az, amit a pedáns nőről gondolsz és mondasz. A férfiak nem bánják, ha egy nő pedáns, rendet tart. Azt bánják, ha nekik kell pedánssá lenniük. Én elég rendetlen vagyok, és bosszantott, amikor szemrehányásokat kaptam ezért, de amikor nem nyaggattak, hosszú évek során sokat javultam.
Már haragszom magamra, amiért vitázom Veled, de ez nem személyednek szól, hanem annak, amit írsz. Bár lehet, hogy az egyik a másikból fakad. Ebben az esetben bocsáss meg.
Üdvözlettel
Bandi
---------------------------------------------------------
Kedves Bandi!
Nem lenne szerencsés, ha az én lelkivilágomról vitatkoznánk. A személyes tapasztalataink persze nagyon eltérőek lehetnek, de vannak elvi álláspontok, stratégiai elképzelések, és ezeket kellene ütköztetni.
Az tény, hogy sokan a végső cél (a boldog család) szempontjából lényegtelen feltételeket is támasztanak, és bár én elsősorban a nőkre gondoltam (akiknek ez az egész partnerkeresésüket tönkreteheti), hoztam férfi példát is ("tök hülye, még integrálni sem tud"). És hogy még személyesebb példát hozzak: pillanatnyilag úgy érzem, hogy nem tudnék tartósan olyan nőt szeretni, aki borotválja a hónalját. Ez is ilyen jelentéktelen dolog (pl. azzal szemben, hogy hajlandó lesz-e majd ápolni a beteg férjet). Nekem ez a jelentéktelen dolog azért számít, mert a divat által manipulálhatónak, következésképp kevésbé autonómnak érzem azt a nőt, aki a kilencvenes évek közepén hirtelen elhatározta, hogy leborotválja a hónaljszőrzetét - mert már mások is ezt teszik, azonkívül higiénikus is stb. stb. És miközben ezt képes logikus érvekkel is alátámasztani (pl. "így nem izzadok"), eszébe sem jut, hogy megkérdezze magától: Eddig miért nem csináltam? A férfiak miért nem borotválják le? És a német nők nagy része (akik már az ötvenes évek vége óta egyfolytában ki voltak téve ennek a dezodor-propagandának) miért nem borotválja le? (A nudista kempingben felüdülés volt látni ezeket a természetesen kinéző, hús-vér német nőket!)
Ez a kérdés tehát nem egyszerűen ízlés kérdése nálam, hanem tartás, függetlenség kérdése is, ezért nem tudom olyan könnyen ejteni, kihúzni az igények listájáról. (Természetesen ugyanilyen kétségeim vannak az intim ékszereket viselő vagy a szeméremszőrzetüket borotváló férfiak autonómiájával kapcsolatban is.)
Nem az eltérő személyes tapasztalatokról van tehát szó, hanem arról, hogy ki mit tart alapvető követelménynek a párkeresésben. És akármilyen eltérőek is ezek az egyéni követelmények, azért mindenkinél van elsődleges és másodlagos követelmény. És az jár jobban, akinél az elsődleges követelmények köre szűkebb, mert az talál könnyebben partnert. Boldogok az igénytelenek, mert övék a mennyek országa.
:))
MG
---------------------------------------------------------
Kedves Gábor,
a kínai, vietnámi lányok, nők valóban helyesek, és - állítólag - igénytelenek. Ausztráliába, majd onnan Hong-Kongba disszidált ismerősöm egy igen csini filippinó leányzót vett feleségül. Amikor megkérdeztük: milyen, azt mondta: csendes, figyelmes, nem követelőző, örül, hogy kiszabadulhatott szegény, sok gyermeket nevelő családjából, és ezért nagyon hálás.
- És mit csinál, ha nem az történik, amit ő akar? Nincsenek vitáitok ilyenkor?
- Nincsenek. Nem szól egy szót se. Egy héttig.
Végül egy kérdés: nem kérdezted meg a vietnami-magyar házaspártól, hogy a vietnámi piacon ismekedtek-e meg?
Üdvözlettel Bandi
Akkor gondoltam arra, hogy a hölgynek nagyobb csapás a dohányzás, mint a járáshiba, hiszen az utóbbival percek alatt talált volna helyet magának, így pedig végig kellett araszolnia a vasuti kocsi felén, hogy szenvedélyének is hódolhasson.
Vannak egyéb példáim is: egy másik hölgy, aki egész nyaralását elrontotta az egy meghatározott Leó jégkrém keresésével, amit egy hét alatt sehol sem talált. Vagy egy másik, aki mindenáron sós mogyorót akart enni a vonaton, és a kekszet el sem fogadta.
Ezekben az esetekben mi magunk halmozzuk a hátrányainkat, pedig sokkal könnyebben tudnánk élni nélkülük. Persze, tudom, hogy saját vágyaink féken tartása nem könnyű dolog. De meg kell próbálni, mert ezek nagyrészt tőlünk függnek.
Ha egy nő túl "igényes" a párválasztásban (az idézőjel a felszínes, nem igazán indokolt igényeket jelzi), akkor saját esélyeit rontja.
Van egy másik lehetőség. Ha egész Magyarországon nem akad olyan független férfi, aki számításba jöhet, akkor ki kell bővíteni a célpopulációt. Keressünk férjnek valót az Európai Unióban. Vagy ... Kínában. Nem vicc, Kínában kb. 600 millió férfi vár a hívásra. (Nem tudom, hogy közülük hányan facérok, de talán nem tévedünk, ha 100 millió facér kínaival számolunk.)
Már vannak olyan társkereső szolgáltatások, amelyek segítenek kiválasztani a megfelelőt. Itt van például egy angol nyelvű:
http://linkstochina.com/dating/gentlemen_1.html .
Igaz, ezekért a szolgáltatásokért többnyire fizetni is kell. De hát csak megéri egy echte kínai férfi egy hastánctanfolyam árát...!
:)
MG
---------------------------------------------------------
> Ezekben az esetekben mi magunk halmozzuk a hátrányainkat, > pedig sokkal könnyebben tudnánk élni nélkülük. Persze, > tudom, hogy saját vágyaink féken tartása nem könnyű > dolog. De meg kell próbálni, mert ezek nagyrészt > tőlünk függnek.
"Minél kevesebb szükségletem van, annál szabadabb vagyok. Szükségleteim korlátozásával gyakorlatozom."
(Konrád György)
Üdv: Pali.
---------------------------------------------------------
-Ragaszkodas ahhoz a bizonyoshoz:
Ha minden mindegy lenne, letezne-e boldogsag?
-Igenyekrol:
Ismet hirdethetem a tanaimat:
igenyek egeszen addig leteznek, mig nem jo" a NAGY szerelem. Nagyon egyszeru a dolgom, ha barkit szeretnek, hogy az enyem legyen, csak azt kell elerni, hogy szerelmes legyen belem, mast nem is kell tenni.
-Hol az igazi?:
Ahol eltalal az a franya Cupido-nyil.
A gondolkodast meg kell hagyni a befolyasolhato dolgokra. Igy talan meg az is belefer, hogy kigondolni, hol van esely talalkozni azzal a nyilazo kis pufokkal.
LZs
---------------------------------------------------------
> Ha egy nő túl "igényes" a párválasztásban (az idézőjel a felszínes, nem igazán indokolt igényeket jelzi), akkor saját esélyeit rontja.
Meg tudnád mondani, mi a felszínes, nem igazán indokolt igény? Sorolj fel néhányat, ha megkérhetlek. Talán az, hogy ne legyen analfabéta? Legyen humorézéke? Szeresse a komolyzenét? Ismerje a világirodalom remekeit? Mert van, akinél ezek nem lényegtelenek. Azt is elárulom, mi jutott eszembe: Te azt hiszed, egy nő nem akar mást élettársától (férj vagy sem, mindegy), mint ágyba bújni vele. Ha nem így volna, nem ajánlgatnál kínaiakat, akikkel ugyebár jól el lehet beszélgetni este, a kályha mellett.
Ami leveledben ezután jön, azt (rossz v. jó?) viccnek tekintem. Elképzelem, amint a kis Juliska Jászanyámhónaljáról nekivág Kínának, hogy férjet keressen magának... Vagy a Kőbánya-Alsón élő Zsuzsi néni hozzáfog angolul tanulni, hogy a linkstochina... honlapon szemelgessen. Vannak még további ilyen remek ötleteid? Sietve közöld őket, nehogy úgy járj, mint a rabbi a libákkal.
Szeretettel üdvözöl
Bandi
---------------------------------------------------------
Kedves Bandi! Persze, hogy meg tudnám mondani. Például hogy a párom füle (válla, nyaka, melle stb.) ideális legyen, a férfi pár centivel se legyen alacsonyabb, a nőt érdekelje az autósport, a férfinak ne kelljen megmondani, hogy mi a következő teendő a háztartásban stb. Ezek az igények nem igazán indokoltak - például egy családszerető férfi vagy egy zene- és művészetek iránt érdeklődő nő esetében. Mégis sokan egy személyben akarják viszontlátni álmaik ideálját, és egész életüket tönkreteszik azzal, hogy mindenkiben csalódnak.
> Azt is elárulom, mi jutott eszembe: Te azt hiszed, egy nő nem akar mást élettársától (férj vagy sem, mindegy), mint ágyba bújni vele. Ha nem így volna, nem ajánlgatnál kínaiakat, akikkel ugyebár jól el lehet beszélgetni este, a kályha mellett.
Sok nemzetiségileg vegyes házasságot láttam, és az a véleményem, hogy a szeretet a lényeg. A véget nem érő beszélgetés ugyan nagyon jó, de néha nem árt egy csendes ölelés. Azonkívül vannak közvetítő nyelvek, mint pl. az angol, a német vagy az orosz, a nyelvi akadály tehát leküzdhető.
> Ami leveledben ezután jön, azt (rossz v. jó?) viccnek tekintem. Elképzelem, amint a kis Juliska Jászanyámhónaljáról nekivág Kínának, hogy férjet keressen magának... Vagy a Kőbánya-Alsón élő Zsuzsi néni hozzáfog angolul tanulni, hogy a linkstochina... honlapon szemelgessen. Vannak még további ilyen remek ötleteid? Sietve közöld őket, nehogy úgy járj, mint a rabbi a libákkal.
Igen, a mosoly-jel is mutatta, hogy viccnek szántam. Még ha azt is írtam, hogy "nem vicc". Mert azért a 100 millió kínai férfi azért elgondolkodtató, nem? És nem kell, hogy Juliska nekivágjon Kínának, hiszen az Interneten ők magukat ajánlják. (Nem gondolod, hogy sok kínai szeretne Európába nősülni?)
Zsuzsi néni pedig jól teszi, ha elkezdi az angoltanulást, mielőtt az unokája beleszeret egy Brit Guayanából jött fekete férfiba. (Konkrétan tudok egy hasonló esetről: a lány együtt tanított angolt egy amerikai fiatalemberrel, és amikor kezdett komolyra fordulni a dolog, a mama azonnal beiratkozott egy tanfolyamra - hogy értse, mit beszélnek a fiatalok...!)
:)
MG
---------------------------------------------------------
Ha valaki szenvedélyesen vágyódna egy kínai partner iránt, már nem is kell Kinába utaznia, elég, ha a Kőbányai piacra kilátogat és annyit mond: nyihaó! Legfeljebb megkérdezik tőle, hogy egy darab, vagy sok kell....
:-)
pm
---------------------------------------------------------
Tudjátok, van az éremnek másik oldala is... amikor nincs választási lehetőség, ámde az is lehet, a kinaiból soha nem választanék.
My
---------------------------------------------------------
A hús-vér kínai partnerről:
Legutóbb az Orczy-kertben egy vietnami-magyar vegyes házaspár mellett ültem. Szóba került ez a téma, és azt mondta a magyar hölgy, hogy az ázsiaiak zárkózottak, jobban szeretnek egymás között lenni (persze: a Chinatown!). De azért elkérte a névjegykártyámat. Ha lesz jelentkező, beindítom házasságközvetítő irodámat. (A neve lehetne "Hétnejű Sárkány", "Vörös Házisárkány" - vagy valami ilyesmi.)
:)
MG
---------------------------------------------------------
- Az igényekről témához: igaz, nagyon "egyyszerű" a dolog, de az odáig vezető út a nehéz, mert nem mindig tudja az ember, hogy mit kell tenni. Ha önmagát adja, nem biztos célravezető, kevés ember (férfi) veszi észre a belső értékeket, illetve tartja fontosabbnak a külsőségeknél..
- A ragaszkodásról: egyik ismerősöm még Kíínában is rántott húst kért ebédre, annyira ragaszkodott a hazai táplálékhoz. Ha túl sok mindenhez ragaszkodik az ember (tárgyak, stb.) megnehezíti a saját életét, ugyanis egyre több dologtól függ...
pm
---------------------------------------------------------
Persze, ironia volt, egyetertek, ez a legnagyobb problema, de nagyon nem tudunk tenni, hogy szerelmesek legyunk, legyenek belenk.
LZs
---------------------------------------------------------
Hozzászólás az igényeket illetően:
Ez egy nagy-nagy lavírozás. Az embernek saját magának kell meghatároznia, hogy mi az a nagyon komoly igénye, amiről csak ideig- óráig tud lemondani. És mi az, ami valóban hanyagolható. Ha valaki belső énje egy darabjáról mond le, akkor az úgyis kudarcba fullad, és sok-sok konfliktushoz vezet.
Egy példa: ha egy ember a társa ösztökélésére hagy fel dohányzással, az boldogtalanná teszi, nem sokára visszaszokik rá, a társát pedig elhagyja. De ha valaki mindezt belső késztetésből teszi (aminek mozgató rugója lehet a társ füst iránti nem tetszése is, csak a hangsúly a saját belső elhatározásan van), akkor áldozata kapcsolatuk megerősítője is egyben.
Hk.
---------------------------------------------------------
Ezt írtad:
Ha túl sok mindenhez ragaszkodik az ember (tárgyak, stb.) megnehezíti a saját életét, ugyanis egyre több dologtól függ...
A legjobb tehát, ha az ember semmihez sem ragaszkodik. Az élethez sem. Ez a legjobb megoldás: többé nem kell senki és semmi!
Üdvözlettel
Bandi
---------------------------------------------------------
Még a ragaszkodásról:
Mikor elkuldtem errol a velemenyem, rogton felremlett a paradoxon, Gabornak is igaza van.
Persze, az a lenyeg, hogy megtalalja az ember, mihez jo, ha ragaszkodik, es mi az, amit elhagyhat, mert mas is jo. Ez egyenenkent valtozik. Ettol is vagyunk olyan egyediek. Kell a ragaszkodas, mert a kivansag teljesulese boldogit. Igaz, hogy a hianyerzet meg boldogtalanit. De ez az elet.
> A legjobb tehát, ha az ember semmihez sem ragaszkodik. Az élethez sem. Ez a legjobb megoldás: többé nem kell senki és semmi!
De az is igaz, nem kellene mar orizni azokat a papirfecniket, amikhez 13 eves koromban hozzaert a platoi szerelmem:)
LZs
---------------------------------------------------------
Sajnos, minél több előnye van valakinek, annál hátrányosabb helyzetbe kerül a pártalálásban...
:( :)
r.
---------------------------------------------------------
Tökéletesen igazad van!
Üdvözlettel
Bandi
---------------------------------------------------------
Valaki azt szokta nekem mondani:
Na és aztán? Mire mész a sok eszeddel?!
r.
---------------------------------------------------------
Kedves Bandi! A semmi és a minden között akad egy s más, remélem, evvel egyet tudsz érteni. Ezen belül mindenki vérmérséklete, igénye, akarata, stb. szerint élheti az életét....
üdv. pm
---------------------------------------------------------
Persze az is lehet, hogy az illetőnek nincs is olyan sok előnye (legalább is az ellenkező neműek szemében nincs), de ő ezzel magyarázza a kudarcait.
Egy példa: egy hölgy azzal dicsekedett a hirdetésében, hogy "rendkivül pedáns". Ritka az a férfi, akire ez az "előny" pozitív hatással lenne.
Különösen nőkre jellemző, hogy kialakítanak magukban egy olyan képet, miszerint túl jók, túl intelligensek, túl kifinomult az ízlésük, és ezért nem találnak párt. Ez természetesen előfordulhat, de tapasztalatom szerint inkább az az igazság, hogy sok ilyen nő már eleve lenéz a férfiakra - akik egyébként igazi és melegszívű társuk lehetne. Megint egy példa: Andrássy Katinka az első világháború idején meglátogatta Károlyi Mihályt a fronton, és elborzadt, látva, hogy annak piszkos a körme. Aztán mégis milyen jó társak lettek - itthon is, az emigrációban is.
A férfiaknál is előfordul, hogy értelmetleismerősöm azzal utasított el egy érdeklődő lányt, hogy "tök hülye, még integrálni sem tud".
:)
MG
---------------------------------------------------------
Nem akarok személyeskedni, jogom sincs, csak nem állom meg szó nélkül, hogy ezért döbbentem meg, hogy van, akinél a diploma ismerkedési feltétel :-))
Amúgy meg olvasva leveleiteket a hátrányokról, szöget ütött a fejembe, hogy lehet, hogy azért tart a házasságom már 19 éve, mert nagyon csúnya és buta vagyok? ;-DDD
Ági
---------------------------------------------------------
Kedves Ági,
Voltaképpen igazad is van, meg nem is. Lehet valaki nagyon értelmes, fogékony, szórakoztató diploma nélkül is. Egyetemet végzett sógornőm beleszeretett egy gépkocsivezetőbe, és hozzá is ment. Volt nagy felzúdulás a családjában. Aztán megszokták, lépésről lépésre magasabb beosztásba került, tanult stb. Boldogan élnek.
De az spontán megismerkedés volt. Ha nincs előzmény, nincsenek kellemes benyomások, igen kínos helyzetek alakulhatnak ki egy primitív, műveletlen, amolyan nem egészen szelid motorossal. Ismered a mondást: guba gubához, suba subához. És ez még nem avult el.
Üdvözlettel
Endre
---------------------------------------------------------
Kedves Endre!
(...)
Nem úgy gondolom, hogy primitív, műveletlen emberrel ismerkedjen bárki! Azellen tiltakozom kézzel lábbal, hogy a műveltség megítélését diplomához kösse! Túl sok nagyon művelt diplomátlan és bunkó diplomással találkoztam már ahhoz, hogy a végzettség alapján osztályozzam az embereket.
(...)
Ági
---------------------------------------------------------
Kedves Gábor,
a megjegyzéseid megerősítenek abban a hitemben, amely már korábban meggyökeresedett bennem: Te haragszol a nőkre, megbántott valaki, és ezért az egész női nemet hibáztatod, lenézed. Lehet, hogy véletlenül csupa hülye nővel volt dolgod, ez eléggé kínos, de nekem merőben mások a tapasztalataim. Általában a nők sokkal megértőbbek, alkalmazkodóbbak, türelmesebbek, mint a férfiak.
Jellemző a nőkhöz való viszonyodra az, amit a pedáns nőről gondolsz és mondasz. A férfiak nem bánják, ha egy nő pedáns, rendet tart. Azt bánják, ha nekik kell pedánssá lenniük. Én elég rendetlen vagyok, és bosszantott, amikor szemrehányásokat kaptam ezért, de amikor nem nyaggattak, hosszú évek során sokat javultam.
Már haragszom magamra, amiért vitázom Veled, de ez nem személyednek szól, hanem annak, amit írsz. Bár lehet, hogy az egyik a másikból fakad. Ebben az esetben bocsáss meg.
Üdvözlettel
Bandi
---------------------------------------------------------
Kedves Bandi!
Nem lenne szerencsés, ha az én lelkivilágomról vitatkoznánk. A személyes tapasztalataink persze nagyon eltérőek lehetnek, de vannak elvi álláspontok, stratégiai elképzelések, és ezeket kellene ütköztetni.
Az tény, hogy sokan a végső cél (a boldog család) szempontjából lényegtelen feltételeket is támasztanak, és bár én elsősorban a nőkre gondoltam (akiknek ez az egész partnerkeresésüket tönkreteheti), hoztam férfi példát is ("tök hülye, még integrálni sem tud"). És hogy még személyesebb példát hozzak: pillanatnyilag úgy érzem, hogy nem tudnék tartósan olyan nőt szeretni, aki borotválja a hónalját. Ez is ilyen jelentéktelen dolog (pl. azzal szemben, hogy hajlandó lesz-e majd ápolni a beteg férjet). Nekem ez a jelentéktelen dolog azért számít, mert a divat által manipulálhatónak, következésképp kevésbé autonómnak érzem azt a nőt, aki a kilencvenes évek közepén hirtelen elhatározta, hogy leborotválja a hónaljszőrzetét - mert már mások is ezt teszik, azonkívül higiénikus is stb. stb. És miközben ezt képes logikus érvekkel is alátámasztani (pl. "így nem izzadok"), eszébe sem jut, hogy megkérdezze magától: Eddig miért nem csináltam? A férfiak miért nem borotválják le? És a német nők nagy része (akik már az ötvenes évek vége óta egyfolytában ki voltak téve ennek a dezodor-propagandának) miért nem borotválja le? (A nudista kempingben felüdülés volt látni ezeket a természetesen kinéző, hús-vér német nőket!)
Ez a kérdés tehát nem egyszerűen ízlés kérdése nálam, hanem tartás, függetlenség kérdése is, ezért nem tudom olyan könnyen ejteni, kihúzni az igények listájáról. (Természetesen ugyanilyen kétségeim vannak az intim ékszereket viselő vagy a szeméremszőrzetüket borotváló férfiak autonómiájával kapcsolatban is.)
Nem az eltérő személyes tapasztalatokról van tehát szó, hanem arról, hogy ki mit tart alapvető követelménynek a párkeresésben. És akármilyen eltérőek is ezek az egyéni követelmények, azért mindenkinél van elsődleges és másodlagos követelmény. És az jár jobban, akinél az elsődleges követelmények köre szűkebb, mert az talál könnyebben partnert. Boldogok az igénytelenek, mert övék a mennyek országa.
:))
MG
---------------------------------------------------------
Kedves Gábor,
a kínai, vietnámi lányok, nők valóban helyesek, és - állítólag - igénytelenek. Ausztráliába, majd onnan Hong-Kongba disszidált ismerősöm egy igen csini filippinó leányzót vett feleségül. Amikor megkérdeztük: milyen, azt mondta: csendes, figyelmes, nem követelőző, örül, hogy kiszabadulhatott szegény, sok gyermeket nevelő családjából, és ezért nagyon hálás.
- És mit csinál, ha nem az történik, amit ő akar? Nincsenek vitáitok ilyenkor?
- Nincsenek. Nem szól egy szót se. Egy héttig.
Végül egy kérdés: nem kérdezted meg a vietnami-magyar házaspártól, hogy a vietnámi piacon ismekedtek-e meg?
Üdvözlettel Bandi