A férfi-nő kapcsolatról
(Vita a HIVUNK-listán, 2004. augusztus)
Helló!
A könyvtárban kezembe került egy olyan könyv, amely a férfi-nő kapcsolatról szól, és szerény véleményem szerint igencsak méltó a társaságunkban található hölgyek figyelmébe. Szerzője Sherry Argov, magyar címe pedig: Miért a rossz lányokat szeretik a férfiak? (Nem jó cím, s az angol eredeti még rosszabb. Valójában a vagány és öntudatos nőkről van szó.) A könyvet az Alexandra Kiadó adta ki, ebben az évben.
Munkámból adódóan csak perceim vannak arra, hogy egy-egy könyvbe belenézzek, ezért engedjétek meg, hogy csak néhány sort emeljek ki. Tanácsait "vonzáselvek" köré szervezi, ezek közül emelek ki néhányat.
14. "Ha a nő a férfira telepszik, felébreszti benne a védekező mechanizmust, és a szerencsétlen férfi szabadságát féltve menekülési útvonalakat keres." (69. old.)
15. "A férfi neheztel, ha a nő túl sokat kér tőle. Engedni kell, hogy szabadon azt adja, amit adni akar; közben pedig figyeljük meg, kicsoda is valójában." (71.)
41. "A férfiak a tömören kommunikáló nőket kedvelik, mert maguk között is így beszélnek." (143.)
59. "Amikor a nő zsörtölődik, ő maga válik problémává, amit a férfi úgy kezel, hogy kikapcsolja. Amikor azonban nem nyavajog, akkor a férfi a valódi problémával foglalkozik." (203.)
73. "A nőnek nem szabad attól félnie, hogy mi történik, ha kiáll önmagáért vagy kimondja a véleményét. Ily módon ugyanis nemcsak a férfi tiszteletét vívja ki, hanem bizonyos esetekben még be is gerjeszti vele." (240.)
83. "A nő szépsége önmagában nem kelt tiszteletet a férfiban. A megjelenés talán leveszi a lábáról, azonban az önállóság tartja életben az érdeklődését." (260.)
Nem ismerős némelyik szituáció?
MG
Kedves Gábor!
Igazat adok a könyv állításainak - a férfiak tényleg olyan nők barátságát keresik, amilyet a könyv leír, de ritkán választanak ilyet élettársnak, feleségnek. Hiszen az olyan lenne, mintha egy férfi barátjukkal kötnék össze az életüket. A férfiak igenis szeretik, ha a választottjuk rájuk van utalva, gyámolíthatják. A határozottság, saját vélemény, vitaképesség általában nem kívánatos női erény egy párkapcsolatban: "olyan férfias". Legyen bájos, kedves, nőies, csinos, házias - majd esetleg értelmes. Ez a sorrend az Urak elvárásainál.
GJ
> férfias". Legyen bájos, kedves, nőies, csinos, házias - majd esetleg értelmes. Ez a sorrend az Urak elvárásainál.
Akkor már tudom, miért nem vagyok úr... :-)))
Pali
Sajnos, igaz!
r.
> Igazat adok a könyv állításainak - a férfiak tényleg olyan nők barátságát keresik, amilyet a könyv leír, de ritkán választanak ilyet élettársnak, feleségnek.(...)
Egyetértünk tehát. Annyi a különbség, hogy a férfiak szeretnek a női barátjukkal lefeküdni, és együtt is élni (ld. a "randikönyv" egyes passzusait). A baj az, hogy sok nőnek ez nem elég, és a házasság erőltetésével a férfit választás elé állítják. (Tipikus hiba, ha a nő azt mondja: "Válassz, vagy én, vagy a sör.")
:))
Ami a férfi barátot illeti, én már gondolkoztam ezen. Két férfi jobban megérti egymást (mert nem keresnek mögöttes szándékokat, nem a sorok között olvasnak, hanem a szavakat próbálják felfogni), és ha mindegyik be tud szerezni egy saját barátnőt, akkor igazán harmonikus lehet az együttélés.
(...)
Ha egy nő hajlandó imitálni, hogy ő szellemileg férfi (pl. nem szereti a csecsebecséket, vitaképes, a családon kívül is van életcélja), csak testileg nő, hát ... aki tud ilyenről, szóljon!
:))
MG
Ui. Nekem van párom, de azért AZT a hölgyet megnézném magamnak!
Nem érzem magam szellemileg férfinek, de utálom a csecsebecséket (s mindenféle ékszert), kiállok a saját érdekeimért, s szeretem a munkámat! :-)) Persze magyarázhatom, mert még a sört is szeretem!
:-DDD
Ági > Ha egy nő hajlandó imitálni, hogy ő szellemileg férfi (pl. nem szereti a csecsebecséket, vitaképes, a családon kívül is van életcélja), csak testileg nő, hát ... aki tud ilyenről, szóljon!
Az ilyen amcsi konyvszerzők elfelejtik, hogy a nők is először EMBEREK (és így nélkülözni tudják a csecsebecséket, és van életcéljuk is - de a körülmények erőszakot tesznek ezen az alapvető tényen, különböző érdekek kompromisszumra kényszerítik mindkét felet, megjátszák magukat)
... és másodsorban NŐK.
Barbara
Kedves Judit!
Biztos vannak ilyen férfiak, hallottam mástól is! De szerencsére eggyel se találkoztam! :-) Sőt inkább ennek negatív változatára panaszkodnak ismerős nők. Pl. az egész gyereknevelést rájuk hagyja a férjük. Annál meg nem kell nagyobb határozottság, mikor 41 fokos láza van a gyereknek, hogy megvárja az ember a túlterhelt körzeti orvost, vagy berohanjon vele a kórházba. Vagy melyik iskolába vigye, hogy szervezze a napjait stb. Egy bájos, kedves, ám határozatlan nő képtelen ilyesmire.
Ági
> Igazat adok a könyv állításainak - a férfiak tényleg olyan nők barátságát keresik, amilyet a könyv leír, de ritkán választanak ilyet élettársnak, feleségnek. Hiszen az olyan lenne, mintha egy férfi barátjukkal kötnék össze az életüket. A férfiak igenis szeretik, ha a választottjuk rájuk van utalva, gyámolíthatják. A határozottság, saját vélemény, vitaképesség általában nem kívánatos női erény egy párkapcsolatban: "olyan férfias". Legyen bájos, kedves, nőies, csinos, házias - majd esetleg értelmes. Ez a sorrend az Urak elvárásainál.
Nőtársaim!
A férfiak azt is szeretik, ha a párjuk szívesen megy velük kedvenc helyeikre, pl. a naturista strandra...
Hétvégén, szombaton ismét Délegyházán jártam, s örömmel állapítottam meg: az ottani fürdőzők szinte mind a mi korosztályunk-beliek, és legfőképpen: zömében férfiak!!! Bizony-bizony!
Min. 2-3-szor annyi férfi-fürdőző van ott, mint nő!!! Ezért hát: aki párját keresi, ott is érdemes nézelődnie! Ott a meztelen valósággal találkozik: nem zsákbamacskát vesz...
:)
< Lassan vége az idei szezonnak, de most jön még a vénasszonyok nyara!
:)
Én magam ötven évesen kezdtem a meztelen fürdőzést, s nem azért, mert mostanra fejlődött legformásabbra a testem :), hanem azért, mert mostanra sikerült levetkőznöm a gátlásaimat, s velük együtt a fürdőruhámat...:)
Gondoljátok meg: érdemes körülnézni!
Nem kell szégyenlősnek lenni, hisz nemcsak mi mutatjuk meg magunkat, hanem tetőtől talpig megvizsgálhatjuk a kiválasztottunkat... Állítólag a nők választanak: hát ne döntsünk látatlanban...
:)
r.
Nem értek egyet azzal, hogy csak negatívumok vannak egy nő viselkedésében szerintem. Hál' Istennek már megtapasztaltam olyan kapcsolatot ami minden általánosításmentes tudott lenni. A ffi-ak is különbözőek, van olyan ffi is aki igenis igényli, hogy egy nő sokat foglalkozzon vele - azaz "rátelepedjen", és nem érzi rátelepedésnek a dolgot. Sőt, tovább megyek! Szerintem a ffi-ak hajlamosabbak rátelepedni egy nőre, és azt kisajátítani, erre több példa is létezik, hiszen köztudott, hogy sok társadalomban teljesen természetes, hogy a nő a ffi tulajdonává válik. (Nálunk sem ritka jelenség.) Az a ffi vagy az a nő aki rátelepedésnek érzi a szerelmet, annak több mint valószínű takargatnivalója van, és a szerelem igencsak egyoldalúnak látszik számomra. (Persze a beteges dolgokat kivéve.) Nos, ez csak az én véleményem, amin ugyanúgy el lehet gondolkodni, mint a fentemlített írásokon. Az igazság az, ha valami működik, normálisan nem kell filozofálgatni, nincs rá szükség! (Szerintem.)
Lia
> Ha egy nő hajlandó imitálni, hogy ő szellemileg férfi (pl. nem szereti a csecsebecséket, vitaképes, a családon kívül is van életcélja), csak testileg nő, hát ... aki tud ilyenről, szóljon!
> Ui. Nekem van párom, de azért AZT a hölgyet megnézném magamnak!
Kedves Gábor,
mit néznél rajta? Nem láttál még nőimitátort?
Azt a nőt, aki nem vitaképes, akinek nincs életcélja a családon kívül, aki csak testileg nő, úgy hívják: olcsó prosti. A József utcában sokat lehet találni.
Végül is mi a baj a csecsebecsékkel?
Üdvözlettel
Bandi
> Azt a nőt, aki nem vitaképes, akinek nincs életcélja a családon kívül, aki csak testileg nő, úgy hívják: olcsó prosti.
Azért ez durva egyszerűsítés. Ne becsüljük le azokat a hölgyeket, akiknek a családon belül van az életcéljuk, hiszen azok is nagy teljesítményt nyújtanak, összetartják a családot, gondozzák és nevelik a gyerekeket. (Feltételezem, hogy leveledben nem Marx és Engels azon nézetére gondoltál, amely szerint a polgári család a prostitúció egy fajtája...)
Ezekkel a hölgyekkel nekem személy szerint semmi bajom nincs, csak nem ilyet szeretek partnerül. A vitaképesség azt jelenti, hogy az illetőnek van véleménye, ki tud állni mellette, következésképp (és például) nem kényszerül sunyi füllentésekre, hogy a céljait valahogy mégis elérje. Az életcél családtól függetlensége pedig azt jelenti, hogy kreativitását, értelmességét a rá kényszerített ketrecen kívül is szeretné érvényesíteni.
> Végül is mi a baj a csecsebecsékkel?
Az a bajom a csecsebecsékkel, hogy elterelik a nők figyelmét a sokkal fontosabb dolgokról. A hagyományos családformán belül már a kislányoknak kilyukasztják a fülét, hogy később majd a fülbevalót is viselni tudja. Egyetemi tanár nőrokonom a jó jegyekért nyakláncokat meg gyöngyöket vett a lányának. (Még jó, hogy az nem kezdett el a szupermodell-karrierről álmodozni, hanem szociológus lett.)
Ez, azt hiszem, általánosságban is megállja a helyét. A kislányoknak szép ruhácskákat, babácskákat, tükröcskéket vesznek a szülők, és így nem egészen véletlen, hogy a végén a legtöbbnek nem marad a családon kívül is valamilyen ambíciója. De van egy személyes elfogultságom is, ezt be kell, hogy valljam. Ha összehasonlítom ugyanazt a nőt ékszerekkel és ékszerek nélkül, arcfestékkel és anélkül, kivétel nélkül mindig a puritánabb kinézetet találom szebbnek. És akkor még nem szóltam arról, hogy mennyibe kerül ez a csúnyább megjelenés! (Egy nőismerősöm fekete tetoválást tetetett az ajkára, hogy kiemelje a rúzs vonalát. Borzalmasan nézett ki. És örömmel újságolta el, hogy milyen jutányosan csinálták meg ezt neki, potom háromezer forintjába került!)
Végezetül, hogy nehogy elkanyarodjon az eszmecsere egy egészen másik irányba: a könyvidézetekkel gondolatokat akartam ébreszteni, főleg nők körében, azzal kapcsolatban, hogy milyen hozzáállás lenne nekik kedvezőbb, hogy megtalálják a hozzájuk illő és nekik tetsző partnert. Maga az erről szóló gondolkodás már az ő dolguk, méghozzá nemcsak úgy általában, elméleti szinten, hanem a valóságban, a saját életükben.
Tisztelettel:
MG
MG!
Kapaszkodj meg:
Az én unokahúgom is egyetemi tanár.
Az ő lánya az orvosi egyetemen színkitűnő,
két felsőfokú nyelvvizsgája van,
és mellette:
szupermodell...
r.
> Egyetemi tanár nőrokonom a jó jegyekért nyakláncokat meg gyöngyöket vett a lányának. (Még jó, hogy az nem kezdett el a szupermodell-karrierről álmodozni, hanem szociológus lett.)
> Ha egy nő hajlandó imitálni, hogy ő szellemileg férfi (pl. nem szereti a csecsebecséket, vitaképes, a családon kívül is van életcélja), csak testileg nő, hát ... aki tud ilyenről, szóljon!
Én nőből vagyok valódi nőből! (Ismerőseim is alátámasztják eme állításomat) DE! Sok olyan dologra vagyok képes amit egy ffi produkálhat a hagyományos értékrend szerint, de nem lettem tőle ffi.
Szeretem a "csecsebecséket" is, módjával (pontosítok: az aranyneműt), de nem érzem hogy hivalkodó lennék, utálom az üres locsifecsit, vannak/voltak céljaim, van véleményem. Akkor vitatkozom?! Nem érzem, hogy ettől lennék nő.
Vagy ha e tulajdonságokkal nem bírnék ffi-vé válnék???
Jesszusom!
Valóban hallottam már én is, hogy a legdrágább k.....k a feleségek, nem a József utcai hölgyek.
Hogy is van ez?
Gábor!
Ízlések és pofonok különbözők ezt Te is jól tudod! (Írtad is, nem a Te világod.)
Sokmindenben igazad van, DE!
Nem kell ilyen nagyon szörnyülködni bizonyos ffi-aknak a fekete szájkontúr tetszik, sőt továbbmegyek, ők finanszírozzák anyagilag, és ettől látják a hölgyeket szépnek, a puritánabb megjelenés taszítja őket.
Úgy gondolom, hogy a pártalálásra nincs recept. Szerintem mindig maradjon a nő, a ffi önmaga és abból semmi baj sem származhat, akkor egyszercsak pontosan így kell majd valakinek.
No persze elgondolkodni mindenképpen érdemes, az sosem baj, ha az ember jobban tisztában van önmagával.
Üdvözlettel:
Lia
> Ha egy nő hajlandó imitálni, hogy ő szellemileg férfi (pl. nem szereti a csecsebecséket, vitaképes, a családon kívül is van életcélja), csak testileg nő, hát ... aki tud ilyenről, szóljon!
Ez szerintem beteg szemlélet! Önmagadat keresed a Társadban is??!! A nő legyen nő, és ne imitáljon semmit!! Keresem a másik felem! - ez a mondat és hozzáállás Számodra mit jelent?
A nő mint férfiimitátor: pár évtizede ezeket hívták feministáknak. Egyik legszebb szocialista példányukat a téeszesítés környékén plakáton is lehetett látni: az öntudatos, emancipált nő büszkén ül a Hoffer-traktoron. Brrr... A hideg is kiráz az ilyentől. (Értsd: az egyre pocsékabb, férfiak csinálta társadalomban a nő is férfias akar lenni.)
Érdemes ebből a szempontből elolvasni a Tragédia zárójelenetét (A nagy csinnadrattával kísért legutóbbi Nemzeti-beli előadásból kihagyták; lehet, hogy nem véletlenül?)
Pali
Igen, itt van a bökkenő. Valószínűleg magamat keresem a nőkben. Olyan nőt szeretnék, aki olyan megértő, olyan türelmes, olyan önzetlen, olyan okos, és legfőképp olyan szerény...
:))
A kommunikációval van a legtöbb gondom. Egy átlag-nő (mondjuk, az én nőismerőseim átlaga) rögtön a mögöttes értelmet kezdi keresni az én legegyszerűbb kijelentéseimben vagy kérdéseimben is, olyan mögöttes értelmet tehát, ami ott sincs. Megvallom, ettől megbolondulok. Sok könyv szólt már erről a problémáról (többek között Gray Mars- Vénusz könyvei), de ez számomra, úgy látszik, megoldhatatlan. Hasonló probléma a kapcsolattartó csevegés, amelyiknek semmi komoly tartalma nincs, pusztán azt a célt szolgálja, hogy a benne részt vevő nők éreztessék: figyelnek egymásra, törődnek egymással. Ezzel szemben két átlagférfi jókat hallgat, iszogat, és minden rendben van.
Egy anekdotikus történet egy házasságból: A feleség megkérdezi: - Mondd, nem tűnt fel, hogy már egy órája nem szólok hozzád? Mire a férj: - Ja, akkor attól voltam olyan nyugodt...
:)
Még Palinak: az ötvenes években "népi demokrácia" és a "dolgozó nők egyenjogúsítása" volt, ami nem tévesztendő össze a feminizmussal. A feministák küzdelmét megértéssel figyelem - az egyenlő munkáért egyenlő bérért, a családban végzett munka megbecsüléséért, a munkahelyi zaklatás ellen stb. Csak akkor sápadok el, amikor a "feminista" nő is kifesti magát, vagy szidja a férjét, hogy nem vasalta ki az ingét. Ahelyett, hogy kiharcolnák, hogy "inget pedig nem kell vasalni".
(Elnézést, itt megszakítom az írást, és beveszem a gyógyszereimet.)
:)
MG
Ui. A nárcizmusom gondolatával eljátszottam egy régebbi versikében. Akit érdekel, kattintson a linkre: http://groups.yahoo.com/group/irodalom/message/1451
> Gábor! Ez szerintem beteg szemlélet! Önmagadat keresed a Társadban is??!!
Kedveseim!
Míg Ti jókat vitatkoztok a párkeresési szempontokról, én éppen arra gondoltam, amit Lia le is írt:
> Úgy gondolom, hogy a pártalálásra nincs recept. Szerintem mindig maradjon a nő, a ffi önmaga és abból semmi baj sem származhat, akkor egyszercsak pontosan így kell majd valakinek.
> No persze elgondolkodni mindenképpen érdemes, az sosem baj, ha az ember jobban tisztában van önmagával.
Szóval, nem nagyon lehet ebben a témában általánosítani.
Pl. általában nem szeretik a férfiak a hisztis nőket, de van nekem egy férfiismerősöm, aki kimondottan ezeket kedveli... azt vallja, a többiben nincs élet!
(Ne jelentkezzetek, :o(( már megtalálta a maga hisztis társát.)
Sorolhatnánk még példákat, hogy általában mit nem kedvelnek a férfiak és a nők, de az esetek többségében úgysem az számít! Kivételek mindig vannak, más-más vélemény is. Szerintem igen ritkán fordul elő, hogy csupán tiszta fejjel és józan ésszel választunk.
Kell az a szükséges plusssz... vagy lila köd.... vagy a feromonok játéka... vagy nevezzük egyszerűen szerelemnek.
Ami, meglepő módon, ugyanúgy működik, mint húszéves korunkban.
Nem így látjátok?
Üdv. B. Á.
Honoré de Balzac írta:
"Lehetünk szerelmesek boldogság nélkül, és boldogok szerelem nélkül. Az igazi csoda az volna, ha úgy lennénk szerelmesek, hogy közben boldogok is lennénk."
r.
Egy idevágó idézet, ezúttal Karinthy Frigyestől:
"Hisztéria. Veszedelmes betegség, kötelezően kellene gyógyítani. Csak nők kaphatják meg, és csak férfiak halnak bele."
:)))
> Pl. általában nem szeretik a férfiak a hisztis nőket, de van nekem egy férfiismerősöm, aki kimondottan ezeket kedveli... azt vallja, a többiben nincs élet! (Ne jelentkezzetek, :o(( már megtalálta a maga hisztis társát.)
Szia Ági!
Örülök, hogy leírtad amit én nem akartam . Több mint 10 évig dolgoztam idős emeberek között, úgy 80 körüliekkel és igencsak sok szerelmi házasság köttetett, a család rosszallása ellenére is. Az a lila ködnek vagy akárminek nevezett dolog jelen van a születéstől a halálig.
Bennünk él, és nem igazán tudjuk kordában tartani, ha működésbe lép, visszavonhatatlan érzéseket produkál és uralkodik, még akkor is, ha jól tudjuk mi történik és minek kellene inkább.
A szabályokat a következtetéseket mi alkotjuk, mi vonjuk le, viszont a "lila" ezzel nem törődik!
Üdvözlettel: Lia
> Szerintem igen ritkán fordul elő, hogy csupán tiszta fejjel és józan ésszel választunk.
> Kell az a szükséges plusssz... vagy lila köd.... vagy a feromonok játéka... vagy nevezzük egyszerűen szerelemnek.
> Ami, meglepő módon, ugyanúgy működik, mint húszéves korunkban.
> Az a lila ködnek vagy akárminek nevezett dolog jelen van a születéstől a halálig.
> Bennünk él, és nem igazán tudjuk kordában tartani, ha működésbe lép, visszavonhatatlan érzéseket produkál és uralkodik, még akkor is, ha jól tudjuk mi történik és minek kellene inkább.
> A szabályokat a következtetéseket mi alkotjuk, mi vonjuk le, viszont a "lila" ezzel nem törődik!
Igen, itt válik el élesen az én álláspontom a többség viselkedésétől (elvileg néha még egyet is értenek velem). A "lila köd" egy tényező kell legyen a döntésünkben, egy erős tényező, de olyan, amelynek nem lenne szabad az egész életünket gyökeresen kifordítania a sarkából. Tehát tudnom kell, hogy kit kedvelek, ill. kit nem kedvelek, ezt be kell kalkulálnom a döntésbe is, de valahogy mégis csak kordában kellene tudnunk tartani.
Mert mi a véleményetek például arról a feleségről, aki tíz-tizenkét éve együtt él a férjével, van három gyerekük is, a férje családcentrikus, megbízható - aztán jön egy különlegesen jó szerető, akiből sugárzik a férfiasság, és vele jön a lila köd, ami arra készteti a nőt, hogy csapot-papot, gyereket és családi otthont ott hagyva a férfihoz csapódjon? Azért egy ilyen történetben mindenkinek (a nőt és a macho férfit is beleértve) jobb megoldás lenne, ha a nő csak a szeretője lesz a machónak, de továbbra is feleség és anyuka marad. Vajon az-e a tisztességes nő, aki ilyenkor ott hagyja a családját és monogám kapcsolatban él tovább az új férfival, vagy az, aki félrelép, miközben fenntartja a korábbi kötődéseit, és továbbra is teljesíti a rá háruló kötelességeket? (A példa egy megtörtént eset, és az a férj még azt is elfogadta, hogy nincs több szex a hitvesi ágyban. Több ilyenről is hallottam. Persze olyan esetekről is, amikor a férfi borította fel a házasságot.)
Szóval mi van ezzel a "lila köddel"? Elfogadhatjuk-e kulcstényezőnek, vagy pedig csak számolnunk kell vele?
MG
Kedves Gábor!
Leveled olvasva eszembe jutott nekem a Férfikiáltvány szövege, és "megsajnáltalak". :)))
Elküldöm Neked, hátha ezzel ki tudod harcolni, hogy jobban megértsenek Titeket férfiakat a nők, mert "Ti egyszerűek vagytok".
Tettem ezt már azért is, mert szerintem tényleg bonyolult dolog a női kommunikáció, és én nő létemre még mindig csak tanulgatom, mert négy fiútestvér között nőttem fel, és a munkahelyemen is szinte csak férfiakkal vagyok körülvéve. Nekem a szavak régebben azt jelentették, amit ténylegesen jelentettek, de ma már tudom, hogy ez nem mindenkinél és nem mindig van így.
Üdv: Klári
---------------------------------------------------------
Tisztelt elnyomottak!
Végre a dolgokat feketén-fehéren látjuk: meg vannak számlálva a napok, amikor a nők azt mondják nekünk, hogy nem értenek minket! Ezúton küldök nektek egy olyan dolgot, amit ők (a nők) is olvashatnak, és remélhetőleg meg is értenek:
FÉRFIKIÁLTVÁNY (most már mindörökre!)
Nők, kisasszonyok, barátnők, jegyespárok női tagjai, feleségek, asszonyok és minden bizalmas női egyed!
1. Ha úgy gondolod, hogy kövér vagy, valószínűleg ez így is van! Ne kérdezz, elhallgatom a választ.
2. Ha valamit akarsz, elég, ha egyszerűen megkérdezed.
Hogy valamit tisztázzunk: mi egyszerűek vagyunk. Mi nem értünk semmilyen hülye indirekt kérdést. Indirekt kérdések nem működnek! Mondd meg egyszerűen, mit akarsz.
3. Ha valami olyat kérdezel, amire nem vársz választ, ne csodálkozz, ha kapsz rá olyan választ, amit nem akarsz hallani.
4. Mi egyszerűek vagyunk. Ha megkérlek arra, hogy nyújtsd át a kenyeret, nem mást kérek, mint azt. Az nem szemrehányás, ha ez nincs az asztalon. Ennek nincs semmilyen eltitkolt jelentése. Mi tényleg egyszerűek vagyunk.
5. Mi egyszerűek vagyunk. Semmi értelme azt megkérdezni, hogy mire gondolok! 96,5%-ban a férfiak a szexre gondolnak. Nem, nem vagyunk megszállottak, egyszerűen ez az a dolog, ami nekünk tetszik.
6. Mi egyszerűek vagyunk. Néha nem gondolok rád. Ez nem rossz. Kérem, próbáld megszokni! Kérlek ne kérdezd, hogy mire gondolok, mert ez azt jelentené, hogy hajlandó lennél politikáról, gazdaságról, filozófiáról, fociról, piálásról, cickókról, hátsókról és autókról beszélni.
7. Péntek / szombat / vasárnap = sok kaja = barátok = foci a tévé előtt = sör = rossz kedv. Ez olyasmi mint a telihold vagy apály, dagály. Ez elkerülhetetlen!
8. A bevásárlás nem okoz örömet, és nekem soha nem fog örömet okozni!
9. Ha valahova elmegyünk, mindegy milyen ruhát hordasz, az nagyon jól áll neked. Megígérem!
10. Van elég ruhád és elég cipőd. Az üvöltözés zsarolás. Az, hogy kiforgatsz a vagyonomból, számomra nem szerelmi bizonyíték.
11. A legtöbb férfinak 3 pár cipője van. Ismétlem: mi egyszerűek vagyunk. Hogy jut eszedbe olyasmi, hogy fogalmam lehet arról, hogy a 30 pár cipőd melyike illik a legjobban a kiválasztott ruhához?
12. Egyszerű válaszok, mint pl. igen vagy nem, elegendőek, mindegy, mi volt a kérdés.
13. Ha valamilyen problémád van, elég ha megkérsz, hogy segítsek a probléma megoldásában. Ne kérj arra, hogy sajnáljalak, mint a barátnőid.
14. Azok a fejfájások, melyek 8 napig tartanak, azok nem fejfájások! Menj el az orvoshoz!
15. Ha mondok valamit, amit kétféleképpen is lehet mondani és egy a kettőből megnyugtat vagy elszomorít, akkor mindig a másikra gondoltam.
16. Minden férfi csak 16 színt lát. A barack nem szín, hanem egy gyümölcs.
17. Nekünk annyira tetszik a sör, mint nektek a kézitáska. Ti sem értitek, mi sem értjük.
18. Ha megkérdezem tőled, hogy mi a baj és te azt mondod, hogy "semmi", ezt elhiszem neked és úgy teszek, mintha minden rendben lenne.
19. Ne kérdezd: "Szeretsz még?" Legyél benne biztos, hogy igen! Már nem lennék melletted, ha ez nem lenne igaz!
20 Az ősi igazság a legkisebb bizonytalanság esetén is, mindegy, hogy miről van szó: válaszd a legegyszerűbbet!
Mi tényleg egyszerűek vagyunk!!!
KÉREM, HOGY EZT A KIÁLTVÁNYT ANNYI NŐ KÖZÖTT TERJESSZÉTEK, AMENNYINÉL CSAK LEHET, HOGY VÉGRE MEGÉRTSÉK A FÉRFIAKAT, MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ!
KÉREM, HOGY MINÉL TÖBB FÉRFINEK IS KÜLDJÉTEK EL, HOGY TUDJÁK: HOGY A SAJÁT KÜZDELMEIKBEN NINCSENEK EGYEDÜL.
A vicc ebben az, hogy ez nem vicc. Ezen a kis dolgon (hogy ugyanis valaki azt mondja ki, amire valójában gondol) csorbul ki a férfi-nő kapcsolatok nagy része.
Én úgy fogalmaztam ezt meg az érintett hölgyeknek: vedd úgy, mintha marslakó lennék. Egy marslakótól nem várnád el, hogy egy rejtett célzást felfogjon.
És nem egyszerűbb a nőknek lejjebb szállni a kifinomultságtól a kezdetleges üzemmódba, mint a férfiaknak felfogni azt, amihez egy sokkal fejlettebb agyfélteke kellene?!
Ha a bálna és a sirály kedvelik egymást, akkor nem a bálna repül fel, hanem a sirály száll le.
:)
MG
Nem vagyok biztos benne, hogy mindenkinek "egyszerűnek" kell lennie :-)) A fontos dolgokat én is egyenesen szeretem kimondani, de pl. ha szeretném, hogy valamit megcsináljon a párom, s látszik, hogy elfelejtette, kedvesen, vagy tréfásan utalok rá, s az sokkal hatásosabb, mintha egyszerűen figyelmeztetem. Szerintem az indirekt kommunikáció nem véletlenül alakult ki. Nem szeretik a férfiak bevallani, de gyakran csak ezzel lehet elérni valamit náluk. Az egyszerű, egyenes szavakat egyszerűen elutasítják, cseszegetésnek veszik, míg egy kis ügyeskedésnek nem tudnak ellenállni.
Megjegyzem, a ruhamizériát is sokszor a férfiak váltják ki. Ha kicsit gyakrabban dicsérnék meg abban a 3-4 ruhában a párjukat, nem biztos, hogy venne még 20-at mellé. Ezt még fokozza, ha azt mondják, bőven jó a tavalyi ruha, miközben megbámulják az összes hasonló alakú, de idei divat szerint öltözködő idegen nőt. :-)
És stb, stb :-))
Ági
> Úgy gondolom, hogy a pártalálásra nincs recept. Szerintem mindig maradjon a nő, a ffi önmaga és abból semmi baj sem származhat, akkor egyszercsak pontosan így kell majd valakinek.
De mikor? Egyszer, de mikor, meddig várjak ?
Ti még hisztek abban, hogy egyszer ???
Barbara
Mikor?
Álmunkban!
Meddig várjunk?
Mint Csipkerózsika!
Én még hiszek benne...
:)))
r.
Kedves Pali, nem elöször fordul elö, hogy a Te hozzászólásodat éreztem a legöszintébbnek, az önmagát és a (szeretett) nö igényeit is ismerö, azt akceptálni is tudó, párkapcsolatilag érett férfi hozzászólásának. Most mondjam, hogy a nök gondja az, hogy - föleg ebben a korban - tulságosan kevés az ilyen párkapcsolatilag is érett, "szabadon járó" férfi? Vagy ha véletlenül akad, akkor is gyakran kiderül, hogy ennek ellenére van valamilyen - a legtöbb nö számára nehezen tolerálható - más hibája, amiért még "szabadon jár"? (Mondjuk valamilyen (munka-, játék-, alkohol-, drog-)függöség, esetleg elborult tudatállapotában való agresszivitás, vagy olyan testi hibája, ami ugyanigy csak kevesek számára elfogadható? (akár az impotencia is lehet ilyen - már bocsánat!))
Nagyon remélem, ezeket most nem veszi minden férfi klubtárs itt magára, hiszen csak azokra vonatkozik, akiket illet, ne tessék itt egyre-másra megvédeni magatokat és egymást, hogy de... Én is tudom, hogy hála Istennek azért vannak kivételek is. Különben mi lenne velünk?
Gyakran látom itt a levlistákon is, de az életben még gyakrabban, hogy azok a férfiak, akik társadalmilag vagy párkapcsolatilag valamilyen szinten éretlenek, talán védekezésképpen még ideológiát is gyártanak éretlenségük köré, és elvárják, hogy a rendszerint náluk ezen a téren sokkal érettebb nök ezt mint valami "erényt" értékeljék bennük. Ha nem ezt teszik, akkor legfeljebb "ez is egy buta tyuk" mondattal intézik el, és elvétve sem néznek magukba.
Talán nem véletlen, hogy a párkapcsolati, önismereti, stb. tréningeket éppen a nök látogatják sokkal nagyobb számban, mint a férfiak. Hiszen ahhoz is fejlett önismeret és bizonyos foku beismerés, alázat kell, hogy felfogjam, nem vagyok tökéletes, és mindig van mit tanulnom (még önmagamról is). Valahogy a nök hamarabb belátják, hogy nem tökéletesek, és ha azt akarják, jobban érezzék magukat, nekik maguknak is változniuk kell. A férfiak zöme ezzel ellenkezöleg elvárja, hogy a nö értse meg öt, és alkalmazkodjon hozzá, mert hiszen ö "már nem változik".
Ezt mi nök többnyire tudjuk, és nem ritkán nehezen viseljük, igyekszünk érettebb, minket jobban megértö férfit találni magunknak.
Aztán egyszer csak jön a "lila köd", egy megfoghatalan, kortalan, örökké változatlan érzés, és ott találjuk magunkat boldogan - ugye, Kedves Ági, és sok sok más nötársam - egy nehezen kezelhetö, sok-sok hibával "rendelkezö", az igényeinket olyan nehezen megértö férfi karjában, és eszünk ágában sincs menekülni, hanem reménykedünk, hogy hátha..., talán..., idövel..., ... és néha ugy is lesz, apránként összeszokunk, alakulunk, és végül megszületik a csoda: jó együtt élni. És persze sok-sok mindenkinek nem jön be, és elválnak utjaik - ahogy bizonyitja ezt számos (akár többször is) elvált klubtársunk esete is.
Kedves MG! Neked is van egy fél mondatod, amivel nagyon egyet tudnék érteni, bár alig látom, hogy valóban erröl (is) szólna az emancipáció: mármint a családban végzett munka nagyobb megbecsüléséröl.
Pedig talán ez lenne a legfontosabb része, és - már elnézést minden harcosan a munkájának élö nötársamtól - társadalmilag is a leghasznosabb része.
Nekem még mindig - mint anyának, (diplomás) nönek, szakmájában és a gyereknevelésben sikeres asszonynak - az a véleményem, amit fiatal korunk közkedvelt gyermeknevelési könyvében dr Spock - amerikai(!) orvos - leir: nem azért kell (elsösorban) a nöket tanittatni, hogy karriert csináljanak, hanem azért, mert az anyákon (és nem az apákon!!!) mulik a következö generáció intelligencia szintje és szellemi teljesitö képessége. (bizony, a genetikai vizsgálatok szerint sem igazolható az olyan okos lesz, mint az apja, és olyan szép, mint az anyja régi mondása).
A férfi kiáltvány egy a sok-sok, valahogy mindig a nöket "hibásnak" tekintö iromány közül - még ha jópofa is. Nem lehet, hogy végre már nekünk nöknek is meg kellene fogalmaznunk valami ilyesmit, lássuk, a férfiak képesek-e egyböl megérteni minket, és alkalmazkodni hozzá, ha ilyen egyértelmüen megfogalmazva közöljük velük az igényeinket?
Üdv: Virág
Lila ködök a házasságban:
Bandi felveti MG levelére, hogy nem csak nök hagyják ott családjukat egy uj felbukkanó szerelemért, hanem férfiak is elmennek egy fiatal kis tyukkal. És minden házasságtö nöhöz is kell egy férfi.
Ebben igazad van, ez a dolog nem csak nöket, hanem férfiakat is érint. És persze bár én hiszek a "lila köd", azaz a szerelem fontosságában egy kapcsolatban, azért a családban élö, gyermeket nevelö férfi és nö jogát egy külsö kapcsolatra már erösen kétségbe vonom. Akármekkora lila köd is ereszkedjen az agyára. És a megoldást sem abban látom, amit Gábor ir. Hogy tudniillik ott marad a családjával, és úgy tesz, mintha minden rendben lenne, legfeljebb a szexet zárja ki a hitvesi ágyból. Hiszen igy semmi sincs rendben, csak úgy tesz. Attól a gyereke(i) és a férje éppúgy megszenvedik a dolgot.
Bármennyire is ellenzek egy szerelem nélküli kapcsolatot, házasságot, és bármennyire is elfogadom, hogy az ember nem az eszére hallgat, ha ott a lila köd, mégis azt hiszem, akinek ilyen életre szóló feladatai vannak, az jobb, ha kordában tartja, és minden igyekezetével azon van, hogy a családját újra teljes szivvel tudja szeretni, a férjével/feleségével egyetemben.
Tudom, "régimódi" felfogás, de a családnál jobbat még nem találtak ki a következö generációk felnevelésére.
Ettöl még persze tudom, hogy nagyon nehéz ezt végrehajtania annak a nönek/férfinek, akit éppen lekapott “Kupidó nyila”. A recept talán az, hogy mindjárt az elején, csírájában kellene elfojtani. És hogy mindenkinek, férfinek és nönek gondolnia kellene ebben a helyzetben arra, hogyan érezné magát, ha a házastársával történne mindez, azaz a házastársa kezdene kifelé kacsingatni.
Virág
> Szóval mi van ezzel a "lila köddel"? Elfogadhatjuk-e kulcstényezőnek, vagy pedig csak számolnunk kell vele?
Szerintem amikor kulcstényezővé válik, akkor már azt ösztönnek nevezzük.
Attól hívnak minket embernek, hogy gondolkodunk is. Miért KELL mindig mindenbe mindent belemagyarázni?? Egyszerűen boldognak lenni! Az IGEN! Az kell!
Azzal, hogy azt írtam, hogy a "lila" ezzel nem törődik, nem arra gondoltam, hogy normális esetben nem tudjuk őt valamilyen szinten kezelni. Ki jobban, ki kevésbé képes erre, kivételek mindig akadnak, DE! mitől nem normális esetleg a 80 évesek közötti szerelem például? vagy: várni és keresni?
Igen! Miért ne, hiszen azért vannak férfiak és azért vannak nők, hogy kiegészítsék egymást, nem pedig azért, hogy csak hibákat keressenek a másik nemben.
Virág igencsak hosszú véleményében is sok igazság van szerintem is. Az önismeret segíti viselkedésünket, akár a "lilával" szemben is. Minél jobban ismerjük önmagunkat, annál inkább tudjuk a helyzeteket akár a szerelmet is értékelni.
Üdvözlettel: Lia
Csak egy félreértést szeretnék tisztázni. Amikor valaki vár a tökéletesre - aki esetleg sohasem jön el, vagy már foglalt -, az közben egész életében frusztrált lehet. Tehát lehet várni, de szerintem nem érdemes. Szerintem a tökéletes társra való várakozás helyett élni kell az életet, élvezni, amit élvezni lehet (pl. randevúzni, szórakozni, érzéki kapcsolatot is keresni). Aztán, ha már foglaltak vagyunk egy nem tökéletes, de jól működő kapcsolatban, és AKKOR bukkan fel a tökéletes, hát ... én akkor is megmaradnék a működő kapcsolatban, és a tökéletes társat is csak a "választék" bővitéseként akarnám élvezni. De ez persze az én egyéni öröm-stratégiám.
MG
> Azt a nőt, aki nem vitaképes, akinek nincs életcélja a családon kívül, aki csak testileg nő, úgy hívják: olcsó prosti.
Ez közönséges sértés az Édesanyákra nézve.
A Nagymamám egyszerű Balaton-felvidéki asszony volt. Fiatalon, de felnőtt fejjel érte meg az I. világháborut, özvegyen maradt, úgy nevelte föl két gyermekét (29-es gazdasági válság!), II. világháboru, Rákosi kor, 56, stb. Kész történelem az élete, se szakmája, se "munkája" nem volt.
Két apróság: kamaszkoromban kezdték az artézi kutakat fúrni, mire a Nagymamám egyszer tűnődve megjegyezte, hogy neki ez nem tetszik, ez nem természetes, ennek nem tudja mi, de hosszu távon nagyon nem jó következményei lesznek. Akkori fejemmel csak arra voltam képes, hogy ezt megjegyezzem és mostanság, olvasva bizonyos ujságcikkeket, csak eltűnődöm bölcsességén...
Egyszer, amikor már volt tévénk, zene szólt belőle, valami zenekari darab. Egyszercsak azt mondja: amikor a hangos rész után csak az egyszál hegedű még tovább szól, az olyan szép...
93 éves korában temettük. A gyászjelentésének "mottója" ez volt: "Sok jelét adta szeretetének!"
Ennyit a csak a családjuknak élő "prosti"-król!!
Üdv:
Pali
Szerintem tökéletes férfi nincs, ahogy tökéletes nő sem létezik. Egy kapcsolatban azt kell eldönteni, hogy Kedvesünk - számunkra - rossz tulajdonságait mennyire tudjuk elfogadni és tolerálni. Nem szabad abban reménykedni, hogy a másik megváltozik, mert akkor garantáltan válással végződik még a legnagyobb szerelem is.
Mártus
Csak beszélgetünk, az eltérő vélemények megengedettek és nem félreértések. :)))))
Miről is beszélünk?
Miféle félreértés lehet ebből!
Hiszen ugyanazt írod, csak másként(szerintem) Te így vagy boldog, neked így jó valamilyen szinten. Te is átgondoltad és eldöntötted, hogy mit szeretnél.
"Attól hívnak minket embernek, hogy gondolkodunk is. Miért KELL! mindig mindenbe-mindent belemagyarázni?? Egyszerűen boldognak lenni! Az IGEN! Az kell!"
Az ember mindig a kielégülésre és a boldogságra vágyik születésétől fogva vagy mi?(FREUD?)
Mi a probléma?
Ha addig amíg nem jön el a várva várt tökéletes - ami valóban nem biztos, hogy bekövetkezik - mint tudjuk pszichológiából, amit írsz is, - van aki egy életen át keresi.
A várakozás pedig, biztosan nem arról szól, hogy otthon ülünk a fotelban és nézzük a plafont és közben fohászkodunk, bár csak jönne valaki?! (ha igen az mindenképpen kórosnak mondható) Természetes, hogy vannak állomások, addigis amíg jön a nagy Ő.(ha jókor jártunk, jó helyen:))))
Tehát nem egészen arról volt szó, hogy nem teszünk addig semmit. A várakozás nem zárja ki azt sem, hogy addig is boldog legyél. Csak az egy "kicsit" más, az LILA. :))
Üdvözlettel: Lia
Okos gondolat:
férfiagy szüleménye!
Sajnos, a nők erre képtelenek...
r.
(Vita a HIVUNK-listán, 2004. augusztus)
Helló!
A könyvtárban kezembe került egy olyan könyv, amely a férfi-nő kapcsolatról szól, és szerény véleményem szerint igencsak méltó a társaságunkban található hölgyek figyelmébe. Szerzője Sherry Argov, magyar címe pedig: Miért a rossz lányokat szeretik a férfiak? (Nem jó cím, s az angol eredeti még rosszabb. Valójában a vagány és öntudatos nőkről van szó.) A könyvet az Alexandra Kiadó adta ki, ebben az évben.
Munkámból adódóan csak perceim vannak arra, hogy egy-egy könyvbe belenézzek, ezért engedjétek meg, hogy csak néhány sort emeljek ki. Tanácsait "vonzáselvek" köré szervezi, ezek közül emelek ki néhányat.
14. "Ha a nő a férfira telepszik, felébreszti benne a védekező mechanizmust, és a szerencsétlen férfi szabadságát féltve menekülési útvonalakat keres." (69. old.)
15. "A férfi neheztel, ha a nő túl sokat kér tőle. Engedni kell, hogy szabadon azt adja, amit adni akar; közben pedig figyeljük meg, kicsoda is valójában." (71.)
41. "A férfiak a tömören kommunikáló nőket kedvelik, mert maguk között is így beszélnek." (143.)
59. "Amikor a nő zsörtölődik, ő maga válik problémává, amit a férfi úgy kezel, hogy kikapcsolja. Amikor azonban nem nyavajog, akkor a férfi a valódi problémával foglalkozik." (203.)
73. "A nőnek nem szabad attól félnie, hogy mi történik, ha kiáll önmagáért vagy kimondja a véleményét. Ily módon ugyanis nemcsak a férfi tiszteletét vívja ki, hanem bizonyos esetekben még be is gerjeszti vele." (240.)
83. "A nő szépsége önmagában nem kelt tiszteletet a férfiban. A megjelenés talán leveszi a lábáról, azonban az önállóság tartja életben az érdeklődését." (260.)
Nem ismerős némelyik szituáció?
MG
Kedves Gábor!
Igazat adok a könyv állításainak - a férfiak tényleg olyan nők barátságát keresik, amilyet a könyv leír, de ritkán választanak ilyet élettársnak, feleségnek. Hiszen az olyan lenne, mintha egy férfi barátjukkal kötnék össze az életüket. A férfiak igenis szeretik, ha a választottjuk rájuk van utalva, gyámolíthatják. A határozottság, saját vélemény, vitaképesség általában nem kívánatos női erény egy párkapcsolatban: "olyan férfias". Legyen bájos, kedves, nőies, csinos, házias - majd esetleg értelmes. Ez a sorrend az Urak elvárásainál.
GJ
> férfias". Legyen bájos, kedves, nőies, csinos, házias - majd esetleg értelmes. Ez a sorrend az Urak elvárásainál.
Akkor már tudom, miért nem vagyok úr... :-)))
Pali
Sajnos, igaz!
r.
> Igazat adok a könyv állításainak - a férfiak tényleg olyan nők barátságát keresik, amilyet a könyv leír, de ritkán választanak ilyet élettársnak, feleségnek.(...)
Egyetértünk tehát. Annyi a különbség, hogy a férfiak szeretnek a női barátjukkal lefeküdni, és együtt is élni (ld. a "randikönyv" egyes passzusait). A baj az, hogy sok nőnek ez nem elég, és a házasság erőltetésével a férfit választás elé állítják. (Tipikus hiba, ha a nő azt mondja: "Válassz, vagy én, vagy a sör.")
:))
Ami a férfi barátot illeti, én már gondolkoztam ezen. Két férfi jobban megérti egymást (mert nem keresnek mögöttes szándékokat, nem a sorok között olvasnak, hanem a szavakat próbálják felfogni), és ha mindegyik be tud szerezni egy saját barátnőt, akkor igazán harmonikus lehet az együttélés.
(...)
Ha egy nő hajlandó imitálni, hogy ő szellemileg férfi (pl. nem szereti a csecsebecséket, vitaképes, a családon kívül is van életcélja), csak testileg nő, hát ... aki tud ilyenről, szóljon!
:))
MG
Ui. Nekem van párom, de azért AZT a hölgyet megnézném magamnak!
Nem érzem magam szellemileg férfinek, de utálom a csecsebecséket (s mindenféle ékszert), kiállok a saját érdekeimért, s szeretem a munkámat! :-)) Persze magyarázhatom, mert még a sört is szeretem!
:-DDD
Ági > Ha egy nő hajlandó imitálni, hogy ő szellemileg férfi (pl. nem szereti a csecsebecséket, vitaképes, a családon kívül is van életcélja), csak testileg nő, hát ... aki tud ilyenről, szóljon!
Az ilyen amcsi konyvszerzők elfelejtik, hogy a nők is először EMBEREK (és így nélkülözni tudják a csecsebecséket, és van életcéljuk is - de a körülmények erőszakot tesznek ezen az alapvető tényen, különböző érdekek kompromisszumra kényszerítik mindkét felet, megjátszák magukat)
... és másodsorban NŐK.
Barbara
Kedves Judit!
Biztos vannak ilyen férfiak, hallottam mástól is! De szerencsére eggyel se találkoztam! :-) Sőt inkább ennek negatív változatára panaszkodnak ismerős nők. Pl. az egész gyereknevelést rájuk hagyja a férjük. Annál meg nem kell nagyobb határozottság, mikor 41 fokos láza van a gyereknek, hogy megvárja az ember a túlterhelt körzeti orvost, vagy berohanjon vele a kórházba. Vagy melyik iskolába vigye, hogy szervezze a napjait stb. Egy bájos, kedves, ám határozatlan nő képtelen ilyesmire.
Ági
> Igazat adok a könyv állításainak - a férfiak tényleg olyan nők barátságát keresik, amilyet a könyv leír, de ritkán választanak ilyet élettársnak, feleségnek. Hiszen az olyan lenne, mintha egy férfi barátjukkal kötnék össze az életüket. A férfiak igenis szeretik, ha a választottjuk rájuk van utalva, gyámolíthatják. A határozottság, saját vélemény, vitaképesség általában nem kívánatos női erény egy párkapcsolatban: "olyan férfias". Legyen bájos, kedves, nőies, csinos, házias - majd esetleg értelmes. Ez a sorrend az Urak elvárásainál.
Nőtársaim!
A férfiak azt is szeretik, ha a párjuk szívesen megy velük kedvenc helyeikre, pl. a naturista strandra...
Hétvégén, szombaton ismét Délegyházán jártam, s örömmel állapítottam meg: az ottani fürdőzők szinte mind a mi korosztályunk-beliek, és legfőképpen: zömében férfiak!!! Bizony-bizony!
Min. 2-3-szor annyi férfi-fürdőző van ott, mint nő!!! Ezért hát: aki párját keresi, ott is érdemes nézelődnie! Ott a meztelen valósággal találkozik: nem zsákbamacskát vesz...
:)
< Lassan vége az idei szezonnak, de most jön még a vénasszonyok nyara!
:)
Én magam ötven évesen kezdtem a meztelen fürdőzést, s nem azért, mert mostanra fejlődött legformásabbra a testem :), hanem azért, mert mostanra sikerült levetkőznöm a gátlásaimat, s velük együtt a fürdőruhámat...:)
Gondoljátok meg: érdemes körülnézni!
Nem kell szégyenlősnek lenni, hisz nemcsak mi mutatjuk meg magunkat, hanem tetőtől talpig megvizsgálhatjuk a kiválasztottunkat... Állítólag a nők választanak: hát ne döntsünk látatlanban...
:)
r.
Nem értek egyet azzal, hogy csak negatívumok vannak egy nő viselkedésében szerintem. Hál' Istennek már megtapasztaltam olyan kapcsolatot ami minden általánosításmentes tudott lenni. A ffi-ak is különbözőek, van olyan ffi is aki igenis igényli, hogy egy nő sokat foglalkozzon vele - azaz "rátelepedjen", és nem érzi rátelepedésnek a dolgot. Sőt, tovább megyek! Szerintem a ffi-ak hajlamosabbak rátelepedni egy nőre, és azt kisajátítani, erre több példa is létezik, hiszen köztudott, hogy sok társadalomban teljesen természetes, hogy a nő a ffi tulajdonává válik. (Nálunk sem ritka jelenség.) Az a ffi vagy az a nő aki rátelepedésnek érzi a szerelmet, annak több mint valószínű takargatnivalója van, és a szerelem igencsak egyoldalúnak látszik számomra. (Persze a beteges dolgokat kivéve.) Nos, ez csak az én véleményem, amin ugyanúgy el lehet gondolkodni, mint a fentemlített írásokon. Az igazság az, ha valami működik, normálisan nem kell filozofálgatni, nincs rá szükség! (Szerintem.)
Lia
> Ha egy nő hajlandó imitálni, hogy ő szellemileg férfi (pl. nem szereti a csecsebecséket, vitaképes, a családon kívül is van életcélja), csak testileg nő, hát ... aki tud ilyenről, szóljon!
> Ui. Nekem van párom, de azért AZT a hölgyet megnézném magamnak!
Kedves Gábor,
mit néznél rajta? Nem láttál még nőimitátort?
Azt a nőt, aki nem vitaképes, akinek nincs életcélja a családon kívül, aki csak testileg nő, úgy hívják: olcsó prosti. A József utcában sokat lehet találni.
Végül is mi a baj a csecsebecsékkel?
Üdvözlettel
Bandi
> Azt a nőt, aki nem vitaképes, akinek nincs életcélja a családon kívül, aki csak testileg nő, úgy hívják: olcsó prosti.
Azért ez durva egyszerűsítés. Ne becsüljük le azokat a hölgyeket, akiknek a családon belül van az életcéljuk, hiszen azok is nagy teljesítményt nyújtanak, összetartják a családot, gondozzák és nevelik a gyerekeket. (Feltételezem, hogy leveledben nem Marx és Engels azon nézetére gondoltál, amely szerint a polgári család a prostitúció egy fajtája...)
Ezekkel a hölgyekkel nekem személy szerint semmi bajom nincs, csak nem ilyet szeretek partnerül. A vitaképesség azt jelenti, hogy az illetőnek van véleménye, ki tud állni mellette, következésképp (és például) nem kényszerül sunyi füllentésekre, hogy a céljait valahogy mégis elérje. Az életcél családtól függetlensége pedig azt jelenti, hogy kreativitását, értelmességét a rá kényszerített ketrecen kívül is szeretné érvényesíteni.
> Végül is mi a baj a csecsebecsékkel?
Az a bajom a csecsebecsékkel, hogy elterelik a nők figyelmét a sokkal fontosabb dolgokról. A hagyományos családformán belül már a kislányoknak kilyukasztják a fülét, hogy később majd a fülbevalót is viselni tudja. Egyetemi tanár nőrokonom a jó jegyekért nyakláncokat meg gyöngyöket vett a lányának. (Még jó, hogy az nem kezdett el a szupermodell-karrierről álmodozni, hanem szociológus lett.)
Ez, azt hiszem, általánosságban is megállja a helyét. A kislányoknak szép ruhácskákat, babácskákat, tükröcskéket vesznek a szülők, és így nem egészen véletlen, hogy a végén a legtöbbnek nem marad a családon kívül is valamilyen ambíciója. De van egy személyes elfogultságom is, ezt be kell, hogy valljam. Ha összehasonlítom ugyanazt a nőt ékszerekkel és ékszerek nélkül, arcfestékkel és anélkül, kivétel nélkül mindig a puritánabb kinézetet találom szebbnek. És akkor még nem szóltam arról, hogy mennyibe kerül ez a csúnyább megjelenés! (Egy nőismerősöm fekete tetoválást tetetett az ajkára, hogy kiemelje a rúzs vonalát. Borzalmasan nézett ki. És örömmel újságolta el, hogy milyen jutányosan csinálták meg ezt neki, potom háromezer forintjába került!)
Végezetül, hogy nehogy elkanyarodjon az eszmecsere egy egészen másik irányba: a könyvidézetekkel gondolatokat akartam ébreszteni, főleg nők körében, azzal kapcsolatban, hogy milyen hozzáállás lenne nekik kedvezőbb, hogy megtalálják a hozzájuk illő és nekik tetsző partnert. Maga az erről szóló gondolkodás már az ő dolguk, méghozzá nemcsak úgy általában, elméleti szinten, hanem a valóságban, a saját életükben.
Tisztelettel:
MG
MG!
Kapaszkodj meg:
Az én unokahúgom is egyetemi tanár.
Az ő lánya az orvosi egyetemen színkitűnő,
két felsőfokú nyelvvizsgája van,
és mellette:
szupermodell...
r.
> Egyetemi tanár nőrokonom a jó jegyekért nyakláncokat meg gyöngyöket vett a lányának. (Még jó, hogy az nem kezdett el a szupermodell-karrierről álmodozni, hanem szociológus lett.)
> Ha egy nő hajlandó imitálni, hogy ő szellemileg férfi (pl. nem szereti a csecsebecséket, vitaképes, a családon kívül is van életcélja), csak testileg nő, hát ... aki tud ilyenről, szóljon!
Én nőből vagyok valódi nőből! (Ismerőseim is alátámasztják eme állításomat) DE! Sok olyan dologra vagyok képes amit egy ffi produkálhat a hagyományos értékrend szerint, de nem lettem tőle ffi.
Szeretem a "csecsebecséket" is, módjával (pontosítok: az aranyneműt), de nem érzem hogy hivalkodó lennék, utálom az üres locsifecsit, vannak/voltak céljaim, van véleményem. Akkor vitatkozom?! Nem érzem, hogy ettől lennék nő.
Vagy ha e tulajdonságokkal nem bírnék ffi-vé válnék???
Jesszusom!
Valóban hallottam már én is, hogy a legdrágább k.....k a feleségek, nem a József utcai hölgyek.
Hogy is van ez?
Gábor!
Ízlések és pofonok különbözők ezt Te is jól tudod! (Írtad is, nem a Te világod.)
Sokmindenben igazad van, DE!
Nem kell ilyen nagyon szörnyülködni bizonyos ffi-aknak a fekete szájkontúr tetszik, sőt továbbmegyek, ők finanszírozzák anyagilag, és ettől látják a hölgyeket szépnek, a puritánabb megjelenés taszítja őket.
Úgy gondolom, hogy a pártalálásra nincs recept. Szerintem mindig maradjon a nő, a ffi önmaga és abból semmi baj sem származhat, akkor egyszercsak pontosan így kell majd valakinek.
No persze elgondolkodni mindenképpen érdemes, az sosem baj, ha az ember jobban tisztában van önmagával.
Üdvözlettel:
Lia
> Ha egy nő hajlandó imitálni, hogy ő szellemileg férfi (pl. nem szereti a csecsebecséket, vitaképes, a családon kívül is van életcélja), csak testileg nő, hát ... aki tud ilyenről, szóljon!
Ez szerintem beteg szemlélet! Önmagadat keresed a Társadban is??!! A nő legyen nő, és ne imitáljon semmit!! Keresem a másik felem! - ez a mondat és hozzáállás Számodra mit jelent?
A nő mint férfiimitátor: pár évtizede ezeket hívták feministáknak. Egyik legszebb szocialista példányukat a téeszesítés környékén plakáton is lehetett látni: az öntudatos, emancipált nő büszkén ül a Hoffer-traktoron. Brrr... A hideg is kiráz az ilyentől. (Értsd: az egyre pocsékabb, férfiak csinálta társadalomban a nő is férfias akar lenni.)
Érdemes ebből a szempontből elolvasni a Tragédia zárójelenetét (A nagy csinnadrattával kísért legutóbbi Nemzeti-beli előadásból kihagyták; lehet, hogy nem véletlenül?)
Pali
Igen, itt van a bökkenő. Valószínűleg magamat keresem a nőkben. Olyan nőt szeretnék, aki olyan megértő, olyan türelmes, olyan önzetlen, olyan okos, és legfőképp olyan szerény...
:))
A kommunikációval van a legtöbb gondom. Egy átlag-nő (mondjuk, az én nőismerőseim átlaga) rögtön a mögöttes értelmet kezdi keresni az én legegyszerűbb kijelentéseimben vagy kérdéseimben is, olyan mögöttes értelmet tehát, ami ott sincs. Megvallom, ettől megbolondulok. Sok könyv szólt már erről a problémáról (többek között Gray Mars- Vénusz könyvei), de ez számomra, úgy látszik, megoldhatatlan. Hasonló probléma a kapcsolattartó csevegés, amelyiknek semmi komoly tartalma nincs, pusztán azt a célt szolgálja, hogy a benne részt vevő nők éreztessék: figyelnek egymásra, törődnek egymással. Ezzel szemben két átlagférfi jókat hallgat, iszogat, és minden rendben van.
Egy anekdotikus történet egy házasságból: A feleség megkérdezi: - Mondd, nem tűnt fel, hogy már egy órája nem szólok hozzád? Mire a férj: - Ja, akkor attól voltam olyan nyugodt...
:)
Még Palinak: az ötvenes években "népi demokrácia" és a "dolgozó nők egyenjogúsítása" volt, ami nem tévesztendő össze a feminizmussal. A feministák küzdelmét megértéssel figyelem - az egyenlő munkáért egyenlő bérért, a családban végzett munka megbecsüléséért, a munkahelyi zaklatás ellen stb. Csak akkor sápadok el, amikor a "feminista" nő is kifesti magát, vagy szidja a férjét, hogy nem vasalta ki az ingét. Ahelyett, hogy kiharcolnák, hogy "inget pedig nem kell vasalni".
(Elnézést, itt megszakítom az írást, és beveszem a gyógyszereimet.)
:)
MG
Ui. A nárcizmusom gondolatával eljátszottam egy régebbi versikében. Akit érdekel, kattintson a linkre: http://groups.yahoo.com/group/irodalom/message/1451
> Gábor! Ez szerintem beteg szemlélet! Önmagadat keresed a Társadban is??!!
Kedveseim!
Míg Ti jókat vitatkoztok a párkeresési szempontokról, én éppen arra gondoltam, amit Lia le is írt:
> Úgy gondolom, hogy a pártalálásra nincs recept. Szerintem mindig maradjon a nő, a ffi önmaga és abból semmi baj sem származhat, akkor egyszercsak pontosan így kell majd valakinek.
> No persze elgondolkodni mindenképpen érdemes, az sosem baj, ha az ember jobban tisztában van önmagával.
Szóval, nem nagyon lehet ebben a témában általánosítani.
Pl. általában nem szeretik a férfiak a hisztis nőket, de van nekem egy férfiismerősöm, aki kimondottan ezeket kedveli... azt vallja, a többiben nincs élet!
(Ne jelentkezzetek, :o(( már megtalálta a maga hisztis társát.)
Sorolhatnánk még példákat, hogy általában mit nem kedvelnek a férfiak és a nők, de az esetek többségében úgysem az számít! Kivételek mindig vannak, más-más vélemény is. Szerintem igen ritkán fordul elő, hogy csupán tiszta fejjel és józan ésszel választunk.
Kell az a szükséges plusssz... vagy lila köd.... vagy a feromonok játéka... vagy nevezzük egyszerűen szerelemnek.
Ami, meglepő módon, ugyanúgy működik, mint húszéves korunkban.
Nem így látjátok?
Üdv. B. Á.
Honoré de Balzac írta:
"Lehetünk szerelmesek boldogság nélkül, és boldogok szerelem nélkül. Az igazi csoda az volna, ha úgy lennénk szerelmesek, hogy közben boldogok is lennénk."
r.
Egy idevágó idézet, ezúttal Karinthy Frigyestől:
"Hisztéria. Veszedelmes betegség, kötelezően kellene gyógyítani. Csak nők kaphatják meg, és csak férfiak halnak bele."
:)))
> Pl. általában nem szeretik a férfiak a hisztis nőket, de van nekem egy férfiismerősöm, aki kimondottan ezeket kedveli... azt vallja, a többiben nincs élet! (Ne jelentkezzetek, :o(( már megtalálta a maga hisztis társát.)
Szia Ági!
Örülök, hogy leírtad amit én nem akartam . Több mint 10 évig dolgoztam idős emeberek között, úgy 80 körüliekkel és igencsak sok szerelmi házasság köttetett, a család rosszallása ellenére is. Az a lila ködnek vagy akárminek nevezett dolog jelen van a születéstől a halálig.
Bennünk él, és nem igazán tudjuk kordában tartani, ha működésbe lép, visszavonhatatlan érzéseket produkál és uralkodik, még akkor is, ha jól tudjuk mi történik és minek kellene inkább.
A szabályokat a következtetéseket mi alkotjuk, mi vonjuk le, viszont a "lila" ezzel nem törődik!
Üdvözlettel: Lia
> Szerintem igen ritkán fordul elő, hogy csupán tiszta fejjel és józan ésszel választunk.
> Kell az a szükséges plusssz... vagy lila köd.... vagy a feromonok játéka... vagy nevezzük egyszerűen szerelemnek.
> Ami, meglepő módon, ugyanúgy működik, mint húszéves korunkban.
> Az a lila ködnek vagy akárminek nevezett dolog jelen van a születéstől a halálig.
> Bennünk él, és nem igazán tudjuk kordában tartani, ha működésbe lép, visszavonhatatlan érzéseket produkál és uralkodik, még akkor is, ha jól tudjuk mi történik és minek kellene inkább.
> A szabályokat a következtetéseket mi alkotjuk, mi vonjuk le, viszont a "lila" ezzel nem törődik!
Igen, itt válik el élesen az én álláspontom a többség viselkedésétől (elvileg néha még egyet is értenek velem). A "lila köd" egy tényező kell legyen a döntésünkben, egy erős tényező, de olyan, amelynek nem lenne szabad az egész életünket gyökeresen kifordítania a sarkából. Tehát tudnom kell, hogy kit kedvelek, ill. kit nem kedvelek, ezt be kell kalkulálnom a döntésbe is, de valahogy mégis csak kordában kellene tudnunk tartani.
Mert mi a véleményetek például arról a feleségről, aki tíz-tizenkét éve együtt él a férjével, van három gyerekük is, a férje családcentrikus, megbízható - aztán jön egy különlegesen jó szerető, akiből sugárzik a férfiasság, és vele jön a lila köd, ami arra készteti a nőt, hogy csapot-papot, gyereket és családi otthont ott hagyva a férfihoz csapódjon? Azért egy ilyen történetben mindenkinek (a nőt és a macho férfit is beleértve) jobb megoldás lenne, ha a nő csak a szeretője lesz a machónak, de továbbra is feleség és anyuka marad. Vajon az-e a tisztességes nő, aki ilyenkor ott hagyja a családját és monogám kapcsolatban él tovább az új férfival, vagy az, aki félrelép, miközben fenntartja a korábbi kötődéseit, és továbbra is teljesíti a rá háruló kötelességeket? (A példa egy megtörtént eset, és az a férj még azt is elfogadta, hogy nincs több szex a hitvesi ágyban. Több ilyenről is hallottam. Persze olyan esetekről is, amikor a férfi borította fel a házasságot.)
Szóval mi van ezzel a "lila köddel"? Elfogadhatjuk-e kulcstényezőnek, vagy pedig csak számolnunk kell vele?
MG
Kedves Gábor!
Leveled olvasva eszembe jutott nekem a Férfikiáltvány szövege, és "megsajnáltalak". :)))
Elküldöm Neked, hátha ezzel ki tudod harcolni, hogy jobban megértsenek Titeket férfiakat a nők, mert "Ti egyszerűek vagytok".
Tettem ezt már azért is, mert szerintem tényleg bonyolult dolog a női kommunikáció, és én nő létemre még mindig csak tanulgatom, mert négy fiútestvér között nőttem fel, és a munkahelyemen is szinte csak férfiakkal vagyok körülvéve. Nekem a szavak régebben azt jelentették, amit ténylegesen jelentettek, de ma már tudom, hogy ez nem mindenkinél és nem mindig van így.
Üdv: Klári
---------------------------------------------------------
Tisztelt elnyomottak!
Végre a dolgokat feketén-fehéren látjuk: meg vannak számlálva a napok, amikor a nők azt mondják nekünk, hogy nem értenek minket! Ezúton küldök nektek egy olyan dolgot, amit ők (a nők) is olvashatnak, és remélhetőleg meg is értenek:
FÉRFIKIÁLTVÁNY (most már mindörökre!)
Nők, kisasszonyok, barátnők, jegyespárok női tagjai, feleségek, asszonyok és minden bizalmas női egyed!
1. Ha úgy gondolod, hogy kövér vagy, valószínűleg ez így is van! Ne kérdezz, elhallgatom a választ.
2. Ha valamit akarsz, elég, ha egyszerűen megkérdezed.
Hogy valamit tisztázzunk: mi egyszerűek vagyunk. Mi nem értünk semmilyen hülye indirekt kérdést. Indirekt kérdések nem működnek! Mondd meg egyszerűen, mit akarsz.
3. Ha valami olyat kérdezel, amire nem vársz választ, ne csodálkozz, ha kapsz rá olyan választ, amit nem akarsz hallani.
4. Mi egyszerűek vagyunk. Ha megkérlek arra, hogy nyújtsd át a kenyeret, nem mást kérek, mint azt. Az nem szemrehányás, ha ez nincs az asztalon. Ennek nincs semmilyen eltitkolt jelentése. Mi tényleg egyszerűek vagyunk.
5. Mi egyszerűek vagyunk. Semmi értelme azt megkérdezni, hogy mire gondolok! 96,5%-ban a férfiak a szexre gondolnak. Nem, nem vagyunk megszállottak, egyszerűen ez az a dolog, ami nekünk tetszik.
6. Mi egyszerűek vagyunk. Néha nem gondolok rád. Ez nem rossz. Kérem, próbáld megszokni! Kérlek ne kérdezd, hogy mire gondolok, mert ez azt jelentené, hogy hajlandó lennél politikáról, gazdaságról, filozófiáról, fociról, piálásról, cickókról, hátsókról és autókról beszélni.
7. Péntek / szombat / vasárnap = sok kaja = barátok = foci a tévé előtt = sör = rossz kedv. Ez olyasmi mint a telihold vagy apály, dagály. Ez elkerülhetetlen!
8. A bevásárlás nem okoz örömet, és nekem soha nem fog örömet okozni!
9. Ha valahova elmegyünk, mindegy milyen ruhát hordasz, az nagyon jól áll neked. Megígérem!
10. Van elég ruhád és elég cipőd. Az üvöltözés zsarolás. Az, hogy kiforgatsz a vagyonomból, számomra nem szerelmi bizonyíték.
11. A legtöbb férfinak 3 pár cipője van. Ismétlem: mi egyszerűek vagyunk. Hogy jut eszedbe olyasmi, hogy fogalmam lehet arról, hogy a 30 pár cipőd melyike illik a legjobban a kiválasztott ruhához?
12. Egyszerű válaszok, mint pl. igen vagy nem, elegendőek, mindegy, mi volt a kérdés.
13. Ha valamilyen problémád van, elég ha megkérsz, hogy segítsek a probléma megoldásában. Ne kérj arra, hogy sajnáljalak, mint a barátnőid.
14. Azok a fejfájások, melyek 8 napig tartanak, azok nem fejfájások! Menj el az orvoshoz!
15. Ha mondok valamit, amit kétféleképpen is lehet mondani és egy a kettőből megnyugtat vagy elszomorít, akkor mindig a másikra gondoltam.
16. Minden férfi csak 16 színt lát. A barack nem szín, hanem egy gyümölcs.
17. Nekünk annyira tetszik a sör, mint nektek a kézitáska. Ti sem értitek, mi sem értjük.
18. Ha megkérdezem tőled, hogy mi a baj és te azt mondod, hogy "semmi", ezt elhiszem neked és úgy teszek, mintha minden rendben lenne.
19. Ne kérdezd: "Szeretsz még?" Legyél benne biztos, hogy igen! Már nem lennék melletted, ha ez nem lenne igaz!
20 Az ősi igazság a legkisebb bizonytalanság esetén is, mindegy, hogy miről van szó: válaszd a legegyszerűbbet!
Mi tényleg egyszerűek vagyunk!!!
KÉREM, HOGY EZT A KIÁLTVÁNYT ANNYI NŐ KÖZÖTT TERJESSZÉTEK, AMENNYINÉL CSAK LEHET, HOGY VÉGRE MEGÉRTSÉK A FÉRFIAKAT, MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ!
KÉREM, HOGY MINÉL TÖBB FÉRFINEK IS KÜLDJÉTEK EL, HOGY TUDJÁK: HOGY A SAJÁT KÜZDELMEIKBEN NINCSENEK EGYEDÜL.
A vicc ebben az, hogy ez nem vicc. Ezen a kis dolgon (hogy ugyanis valaki azt mondja ki, amire valójában gondol) csorbul ki a férfi-nő kapcsolatok nagy része.
Én úgy fogalmaztam ezt meg az érintett hölgyeknek: vedd úgy, mintha marslakó lennék. Egy marslakótól nem várnád el, hogy egy rejtett célzást felfogjon.
És nem egyszerűbb a nőknek lejjebb szállni a kifinomultságtól a kezdetleges üzemmódba, mint a férfiaknak felfogni azt, amihez egy sokkal fejlettebb agyfélteke kellene?!
Ha a bálna és a sirály kedvelik egymást, akkor nem a bálna repül fel, hanem a sirály száll le.
:)
MG
Nem vagyok biztos benne, hogy mindenkinek "egyszerűnek" kell lennie :-)) A fontos dolgokat én is egyenesen szeretem kimondani, de pl. ha szeretném, hogy valamit megcsináljon a párom, s látszik, hogy elfelejtette, kedvesen, vagy tréfásan utalok rá, s az sokkal hatásosabb, mintha egyszerűen figyelmeztetem. Szerintem az indirekt kommunikáció nem véletlenül alakult ki. Nem szeretik a férfiak bevallani, de gyakran csak ezzel lehet elérni valamit náluk. Az egyszerű, egyenes szavakat egyszerűen elutasítják, cseszegetésnek veszik, míg egy kis ügyeskedésnek nem tudnak ellenállni.
Megjegyzem, a ruhamizériát is sokszor a férfiak váltják ki. Ha kicsit gyakrabban dicsérnék meg abban a 3-4 ruhában a párjukat, nem biztos, hogy venne még 20-at mellé. Ezt még fokozza, ha azt mondják, bőven jó a tavalyi ruha, miközben megbámulják az összes hasonló alakú, de idei divat szerint öltözködő idegen nőt. :-)
És stb, stb :-))
Ági
> Úgy gondolom, hogy a pártalálásra nincs recept. Szerintem mindig maradjon a nő, a ffi önmaga és abból semmi baj sem származhat, akkor egyszercsak pontosan így kell majd valakinek.
De mikor? Egyszer, de mikor, meddig várjak ?
Ti még hisztek abban, hogy egyszer ???
Barbara
Mikor?
Álmunkban!
Meddig várjunk?
Mint Csipkerózsika!
Én még hiszek benne...
:)))
r.
Kedves Pali, nem elöször fordul elö, hogy a Te hozzászólásodat éreztem a legöszintébbnek, az önmagát és a (szeretett) nö igényeit is ismerö, azt akceptálni is tudó, párkapcsolatilag érett férfi hozzászólásának. Most mondjam, hogy a nök gondja az, hogy - föleg ebben a korban - tulságosan kevés az ilyen párkapcsolatilag is érett, "szabadon járó" férfi? Vagy ha véletlenül akad, akkor is gyakran kiderül, hogy ennek ellenére van valamilyen - a legtöbb nö számára nehezen tolerálható - más hibája, amiért még "szabadon jár"? (Mondjuk valamilyen (munka-, játék-, alkohol-, drog-)függöség, esetleg elborult tudatállapotában való agresszivitás, vagy olyan testi hibája, ami ugyanigy csak kevesek számára elfogadható? (akár az impotencia is lehet ilyen - már bocsánat!))
Nagyon remélem, ezeket most nem veszi minden férfi klubtárs itt magára, hiszen csak azokra vonatkozik, akiket illet, ne tessék itt egyre-másra megvédeni magatokat és egymást, hogy de... Én is tudom, hogy hála Istennek azért vannak kivételek is. Különben mi lenne velünk?
Gyakran látom itt a levlistákon is, de az életben még gyakrabban, hogy azok a férfiak, akik társadalmilag vagy párkapcsolatilag valamilyen szinten éretlenek, talán védekezésképpen még ideológiát is gyártanak éretlenségük köré, és elvárják, hogy a rendszerint náluk ezen a téren sokkal érettebb nök ezt mint valami "erényt" értékeljék bennük. Ha nem ezt teszik, akkor legfeljebb "ez is egy buta tyuk" mondattal intézik el, és elvétve sem néznek magukba.
Talán nem véletlen, hogy a párkapcsolati, önismereti, stb. tréningeket éppen a nök látogatják sokkal nagyobb számban, mint a férfiak. Hiszen ahhoz is fejlett önismeret és bizonyos foku beismerés, alázat kell, hogy felfogjam, nem vagyok tökéletes, és mindig van mit tanulnom (még önmagamról is). Valahogy a nök hamarabb belátják, hogy nem tökéletesek, és ha azt akarják, jobban érezzék magukat, nekik maguknak is változniuk kell. A férfiak zöme ezzel ellenkezöleg elvárja, hogy a nö értse meg öt, és alkalmazkodjon hozzá, mert hiszen ö "már nem változik".
Ezt mi nök többnyire tudjuk, és nem ritkán nehezen viseljük, igyekszünk érettebb, minket jobban megértö férfit találni magunknak.
Aztán egyszer csak jön a "lila köd", egy megfoghatalan, kortalan, örökké változatlan érzés, és ott találjuk magunkat boldogan - ugye, Kedves Ági, és sok sok más nötársam - egy nehezen kezelhetö, sok-sok hibával "rendelkezö", az igényeinket olyan nehezen megértö férfi karjában, és eszünk ágában sincs menekülni, hanem reménykedünk, hogy hátha..., talán..., idövel..., ... és néha ugy is lesz, apránként összeszokunk, alakulunk, és végül megszületik a csoda: jó együtt élni. És persze sok-sok mindenkinek nem jön be, és elválnak utjaik - ahogy bizonyitja ezt számos (akár többször is) elvált klubtársunk esete is.
Kedves MG! Neked is van egy fél mondatod, amivel nagyon egyet tudnék érteni, bár alig látom, hogy valóban erröl (is) szólna az emancipáció: mármint a családban végzett munka nagyobb megbecsüléséröl.
Pedig talán ez lenne a legfontosabb része, és - már elnézést minden harcosan a munkájának élö nötársamtól - társadalmilag is a leghasznosabb része.
Nekem még mindig - mint anyának, (diplomás) nönek, szakmájában és a gyereknevelésben sikeres asszonynak - az a véleményem, amit fiatal korunk közkedvelt gyermeknevelési könyvében dr Spock - amerikai(!) orvos - leir: nem azért kell (elsösorban) a nöket tanittatni, hogy karriert csináljanak, hanem azért, mert az anyákon (és nem az apákon!!!) mulik a következö generáció intelligencia szintje és szellemi teljesitö képessége. (bizony, a genetikai vizsgálatok szerint sem igazolható az olyan okos lesz, mint az apja, és olyan szép, mint az anyja régi mondása).
A férfi kiáltvány egy a sok-sok, valahogy mindig a nöket "hibásnak" tekintö iromány közül - még ha jópofa is. Nem lehet, hogy végre már nekünk nöknek is meg kellene fogalmaznunk valami ilyesmit, lássuk, a férfiak képesek-e egyböl megérteni minket, és alkalmazkodni hozzá, ha ilyen egyértelmüen megfogalmazva közöljük velük az igényeinket?
Üdv: Virág
Lila ködök a házasságban:
Bandi felveti MG levelére, hogy nem csak nök hagyják ott családjukat egy uj felbukkanó szerelemért, hanem férfiak is elmennek egy fiatal kis tyukkal. És minden házasságtö nöhöz is kell egy férfi.
Ebben igazad van, ez a dolog nem csak nöket, hanem férfiakat is érint. És persze bár én hiszek a "lila köd", azaz a szerelem fontosságában egy kapcsolatban, azért a családban élö, gyermeket nevelö férfi és nö jogát egy külsö kapcsolatra már erösen kétségbe vonom. Akármekkora lila köd is ereszkedjen az agyára. És a megoldást sem abban látom, amit Gábor ir. Hogy tudniillik ott marad a családjával, és úgy tesz, mintha minden rendben lenne, legfeljebb a szexet zárja ki a hitvesi ágyból. Hiszen igy semmi sincs rendben, csak úgy tesz. Attól a gyereke(i) és a férje éppúgy megszenvedik a dolgot.
Bármennyire is ellenzek egy szerelem nélküli kapcsolatot, házasságot, és bármennyire is elfogadom, hogy az ember nem az eszére hallgat, ha ott a lila köd, mégis azt hiszem, akinek ilyen életre szóló feladatai vannak, az jobb, ha kordában tartja, és minden igyekezetével azon van, hogy a családját újra teljes szivvel tudja szeretni, a férjével/feleségével egyetemben.
Tudom, "régimódi" felfogás, de a családnál jobbat még nem találtak ki a következö generációk felnevelésére.
Ettöl még persze tudom, hogy nagyon nehéz ezt végrehajtania annak a nönek/férfinek, akit éppen lekapott “Kupidó nyila”. A recept talán az, hogy mindjárt az elején, csírájában kellene elfojtani. És hogy mindenkinek, férfinek és nönek gondolnia kellene ebben a helyzetben arra, hogyan érezné magát, ha a házastársával történne mindez, azaz a házastársa kezdene kifelé kacsingatni.
Virág
> Szóval mi van ezzel a "lila köddel"? Elfogadhatjuk-e kulcstényezőnek, vagy pedig csak számolnunk kell vele?
Szerintem amikor kulcstényezővé válik, akkor már azt ösztönnek nevezzük.
Attól hívnak minket embernek, hogy gondolkodunk is. Miért KELL mindig mindenbe mindent belemagyarázni?? Egyszerűen boldognak lenni! Az IGEN! Az kell!
Azzal, hogy azt írtam, hogy a "lila" ezzel nem törődik, nem arra gondoltam, hogy normális esetben nem tudjuk őt valamilyen szinten kezelni. Ki jobban, ki kevésbé képes erre, kivételek mindig akadnak, DE! mitől nem normális esetleg a 80 évesek közötti szerelem például? vagy: várni és keresni?
Igen! Miért ne, hiszen azért vannak férfiak és azért vannak nők, hogy kiegészítsék egymást, nem pedig azért, hogy csak hibákat keressenek a másik nemben.
Virág igencsak hosszú véleményében is sok igazság van szerintem is. Az önismeret segíti viselkedésünket, akár a "lilával" szemben is. Minél jobban ismerjük önmagunkat, annál inkább tudjuk a helyzeteket akár a szerelmet is értékelni.
Üdvözlettel: Lia
Csak egy félreértést szeretnék tisztázni. Amikor valaki vár a tökéletesre - aki esetleg sohasem jön el, vagy már foglalt -, az közben egész életében frusztrált lehet. Tehát lehet várni, de szerintem nem érdemes. Szerintem a tökéletes társra való várakozás helyett élni kell az életet, élvezni, amit élvezni lehet (pl. randevúzni, szórakozni, érzéki kapcsolatot is keresni). Aztán, ha már foglaltak vagyunk egy nem tökéletes, de jól működő kapcsolatban, és AKKOR bukkan fel a tökéletes, hát ... én akkor is megmaradnék a működő kapcsolatban, és a tökéletes társat is csak a "választék" bővitéseként akarnám élvezni. De ez persze az én egyéni öröm-stratégiám.
MG
> Azt a nőt, aki nem vitaképes, akinek nincs életcélja a családon kívül, aki csak testileg nő, úgy hívják: olcsó prosti.
Ez közönséges sértés az Édesanyákra nézve.
A Nagymamám egyszerű Balaton-felvidéki asszony volt. Fiatalon, de felnőtt fejjel érte meg az I. világháborut, özvegyen maradt, úgy nevelte föl két gyermekét (29-es gazdasági válság!), II. világháboru, Rákosi kor, 56, stb. Kész történelem az élete, se szakmája, se "munkája" nem volt.
Két apróság: kamaszkoromban kezdték az artézi kutakat fúrni, mire a Nagymamám egyszer tűnődve megjegyezte, hogy neki ez nem tetszik, ez nem természetes, ennek nem tudja mi, de hosszu távon nagyon nem jó következményei lesznek. Akkori fejemmel csak arra voltam képes, hogy ezt megjegyezzem és mostanság, olvasva bizonyos ujságcikkeket, csak eltűnődöm bölcsességén...
Egyszer, amikor már volt tévénk, zene szólt belőle, valami zenekari darab. Egyszercsak azt mondja: amikor a hangos rész után csak az egyszál hegedű még tovább szól, az olyan szép...
93 éves korában temettük. A gyászjelentésének "mottója" ez volt: "Sok jelét adta szeretetének!"
Ennyit a csak a családjuknak élő "prosti"-król!!
Üdv:
Pali
Szerintem tökéletes férfi nincs, ahogy tökéletes nő sem létezik. Egy kapcsolatban azt kell eldönteni, hogy Kedvesünk - számunkra - rossz tulajdonságait mennyire tudjuk elfogadni és tolerálni. Nem szabad abban reménykedni, hogy a másik megváltozik, mert akkor garantáltan válással végződik még a legnagyobb szerelem is.
Mártus
Csak beszélgetünk, az eltérő vélemények megengedettek és nem félreértések. :)))))
Miről is beszélünk?
Miféle félreértés lehet ebből!
Hiszen ugyanazt írod, csak másként(szerintem) Te így vagy boldog, neked így jó valamilyen szinten. Te is átgondoltad és eldöntötted, hogy mit szeretnél.
"Attól hívnak minket embernek, hogy gondolkodunk is. Miért KELL! mindig mindenbe-mindent belemagyarázni?? Egyszerűen boldognak lenni! Az IGEN! Az kell!"
Az ember mindig a kielégülésre és a boldogságra vágyik születésétől fogva vagy mi?(FREUD?)
Mi a probléma?
Ha addig amíg nem jön el a várva várt tökéletes - ami valóban nem biztos, hogy bekövetkezik - mint tudjuk pszichológiából, amit írsz is, - van aki egy életen át keresi.
A várakozás pedig, biztosan nem arról szól, hogy otthon ülünk a fotelban és nézzük a plafont és közben fohászkodunk, bár csak jönne valaki?! (ha igen az mindenképpen kórosnak mondható) Természetes, hogy vannak állomások, addigis amíg jön a nagy Ő.(ha jókor jártunk, jó helyen:))))
Tehát nem egészen arról volt szó, hogy nem teszünk addig semmit. A várakozás nem zárja ki azt sem, hogy addig is boldog legyél. Csak az egy "kicsit" más, az LILA. :))
Üdvözlettel: Lia
Okos gondolat:
férfiagy szüleménye!
Sajnos, a nők erre képtelenek...
r.